Tűzvédelmi osztály rétegenként: miért B-s1,d0 a bevonat

A tűzvédelmi osztály az a néhány karakter, amelyet a tervező a tervlapra ír, a tűzvédelmi szakértő ellenőriz, a beruházó pedig a használatbavételi eljárásban felmutat. Egy hőszigetelő bevonat tűzvédelmi osztálya ezért nem marketingkérdés, hanem dokumentumkérdés: azt a betűkombinációt kell ismerni, amelyet a gyártó a teljesítménynyilatkozatában deklarált, és azt a vizsgálati jegyzőkönyvet, amelyre a deklaráció épül. Ez a cikk a MIG-ESP és a DHMb rendszer teljes rétegrendjét bontja szét erről az egy szempontból: melyik réteg milyen osztályt deklarál, milyen dokumentumon, melyik szabvány szerint, és melyik vizsgálóhely jegyzőkönyvére hivatkozva.

Elöljáróban megmondjuk, mire jutunk. A bevonatrétegek — MIG-ESP Exterior, Interior és Interior Anti-Microbial — CE-teljesítménynyilatkozata egységesen B-s1,d0 tűzvédelmi osztályt deklarál. Ugyanezekre a termékekre a gyártó műszaki adatlapjai és a magyar ÉMI-TÜV SÜD igazolások A2 osztályt közölnek. A két érték nem egymásnak ellentmondó mérési eredmény: két különböző osztályozási rendszerből származik. Az A2 a német DIN 4102-1:1998 szerinti nemzeti építőanyag-osztály, amelyet a Prüfinstitut Hoch a bevonatot és az alapozót együtt, nem éghető aljzatra felhordva vizsgált; a B-s1,d0 az MSZ EN 13501-1 szerinti euroosztály, amely magára a termékre vonatkozik. Tervezéskor a CE-teljesítménynyilatkozat szerinti B-s1,d0-val kell számolni, mert a forgalomba hozatal és a betervezés jogilag kötelező alapdokumentuma ez. A rendszer ásványi vakolatai ezzel szemben A1 osztályt kaptak, tehát a rétegrend nem homogén, és éppen ezért érdemes rétegenként végigmenni rajta.

Az euroosztály-rendszer: A1, A2, B, C és az s/d indexek

Az építési termékek tűzzel szembeni viselkedését az MSZ EN 13501-1:2019 szabvány sorolja osztályba. A besorolás hét fő osztályt ismer — A1, A2, B, C, D, E és F —, ahol az A1 a legkedvezőbb (a termék a tűz fejlődéséhez gyakorlatilag nem járul hozzá), az F pedig azt jelenti, hogy a teljesítményt nem határozták meg. A padlóburkolatoknak és a csővezeték-szigeteléseknek külön osztálysoruk van (fl, illetve L utótaggal); a homlokzati és belső felületképzések a fő osztálysorba tartoznak.

Az osztályba sorolás négy, egymást kiegészítő vizsgálati eljárás eredményéből áll össze. Mindegyik más kérdésre válaszol, és a magasabb osztályokhoz több vizsgálat együttes teljesítése szükséges:

• MSZ EN ISO 1182 — nem éghetőségi vizsgálat. A mintát 750 °C-os kemencében terhelik, és a hőmérséklet-emelkedést, a tömegveszteséget és a tartós lángolás idejét mérik.
• MSZ EN ISO 1716 — égéshő (PCS) meghatározása bombakaloriméterben. Azt adja meg, mennyi kémiailag kötött energia van az anyagban, MJ/kg vagy MJ/m² egységben.
• MSZ EN 13823 — SBI-vizsgálat (Single Burning Item, egyetlen égő tárgy). Egy sarokba szerelt, két lapból álló mintát 30,7 kW névleges teljesítményű gázégővel terhelnek, és oxigénfogyás-kaloriméterrel folyamatosan mérik a hőkibocsátást, fotométerrel pedig a füstkibocsátást; a vizsgálat teljes hossza 20 perc.
• MSZ EN ISO 11925-2 — kislángpróba. Függőleges mintát 20 mm magas lánggal, 15, illetve 30 másodpercig terhelnek, és a lángterjedés hosszát mérik.

A négy vizsgálat a következőképpen rendelődik az osztályokhoz. A táblázat a mi összefoglalásunk az MSZ EN 13501-1 osztályozási kritériumrendszeréről; az egyes határértékek pontos, teljes felsorolása a szabvány 1. táblázatában található.

Az s index — a füstképződés

Az s (smoke) index az SBI-vizsgálat füstmérő ágából származik, és két mennyiségen alapul: a SMOGRA a füstképződés sebességének maximuma (m²/s²), a TSP600s pedig az égő begyújtásától számított 600 másodpercben képződött összes füst (m²). A menekülés szempontjából a füst gyakran korábban válik kritikussá, mint a hő, ezért ez az index önállóan is követelménnyé tehető.

• s1 — SMOGRA ≤ 30 m²/s² és TSP600s ≤ 50 m²: a legszigorúbb, korlátozott füstképződés.
• s2 — SMOGRA ≤ 180 m²/s² és TSP600s ≤ 200 m²: közepes füstképződés.
• s3 — nem teljesíti sem az s1, sem az s2 feltételt; nincs korlátozás.

A d index — az égve lehulló részek

A d (droplets) index az SBI-vizsgálat során megfigyelt, égve lehulló cseppekre és részecskékre vonatkozik. Ennek azért van gyakorlati jelentősége, mert az égve lehulló anyag a tüzet a fal síkjából a padlóra, illetve homlokzat esetén az alsóbb szintekre viheti át, és a menekülő embereket közvetlenül veszélyeztetheti.

• d0 — a 600 másodperces megfigyelési idő alatt nincs égve lehulló csepp vagy részecske.
• d1 — nincs olyan égve lehulló csepp vagy részecske, amely 10 másodpercnél tovább lángol.
• d2 — sem a d0, sem a d1 feltétel nem teljesül.

Mit jelent a B-s1,d0 a gyakorlatban

A B-s1,d0 jelölés három, egymástól független állítást tartalmaz. A B azt jelenti, hogy a termék az SBI-vizsgálatban a hőkibocsátás növekedési sebességére és a teljes hőkibocsátásra vonatkozó szigorú küszöbök alatt maradt, és a kislángpróbában a lángterjedés 60 másodpercen belül nem érte el a 150 mm-t. Az s1 a legjobb füstosztály. A d0 azt jelenti, hogy a tíz perces megfigyelés alatt egyetlen égve lehulló, lángoló részecske sem keletkezett.

Gyakorlati nyelvre lefordítva: a B-s1,d0 besorolású termék nem minősül nem éghetőnek, de a tűz fejlődéséhez nagyon korlátozottan járul hozzá, alig füstöl, és nem csepeg égve. Ez az euroosztály-rendszer legjobb osztálya azok között, amelyek éghető szerves összetevőt tartalmaznak. Az A2 és az A1 ezzel szemben a „nem éghető” tartomány: ott a termék égéshője nem haladhatja meg a 3,0, illetve 2,0 MJ/kg értéket a termék egészére nézve.

Ez a különbségtétel a MIG-ESP bevonatok esetében nem elméleti. A CE-teljesítménynyilatkozat a terméktípust szó szerint így nevezi meg: „Dünnschichtisolierputz mit organischen Bindemitteln” — vékonyréteg szigetelővakolat szerves kötőanyagokkal —, és a harmonizált műszaki előírás az EN 15824:2017, amelynek tárgya kifejezetten a szerves kötőanyagú külső és belső vakolat. A német vizsgálóintézet a mintát a jegyzőkönyvében „weiße Siliconharzfarbe mit mineralischen Füllstoffen” — fehér szilikongyanta-festék ásványi töltőanyagokkal — megnevezéssel írja le. Egy szerves kötőanyagú terméknél a 3,0 MJ/kg-os égéshő-korlát a szűk keresztmetszet, nem az SBI-eredmény.

Melyik réteg mit deklarál — termékenkénti táblázat

A DHMb rendszer a gyakorlatban nem egy termék, hanem rétegrend. A gyártó mérnöki anyaga új építésnél és nagyobb hőszigetelési igénynél a MIG THERM M65 könnyű vakolat, a MIG 262 simítóvakolat és a MIG-ESP Exterior bevonat egymásra épülő rétegeit ajánlja; tűzvédelmi feladatra a MIG-HRP hőálló vakolatot. Ezek a rétegek különböző szabványok hatálya alá tartoznak — a vakolatok az MSZ EN 998-1:2017, a bevonatok az MSZ EN 15824:2017 alá —, és ennek megfelelően eltérő tűzvédelmi osztályt deklarálnak.

A táblázatból három dolog olvasható ki azonnal. Az első: a rétegrend nem homogén tűzvédelmi szempontból. Az ásványi, cement- és mészbázisú vakolatok A1 osztályúak, tehát a nem éghető tartomány felső fokán vannak; a szerves kötőanyagú, 0,40 mm vastag fedőbevonat viszont a CE-nyilatkozat szerint B osztályú. Ha egy tervlapon a „MIG rendszer” mint egész szerepel egyetlen tűzvédelmi osztállyal, az szakmailag pontatlan — az osztály rétegenként értelmezhető, és a végső, tűznek kitett felület osztálya a mértékadó.

A második: az alapozó rétegre egyetlen magyar igazolás sem deklarál tűzvédelmi osztályt. A MIG-ESP Sealing Primer ÉMI-TÜV igazolása oldószermentes folyékony alapozóként írja le a terméket, és lobbanáspontot (> 60 °C) meg VOC-tartalmat (0,16 g/l) rögzít, az ipari kibocsátásokról szóló 2010/75/EU irányelvre hivatkozva — ezek környezetvédelmi és munkavédelmi mutatók, nem tűzvédelmi osztályozási eredmények. Az alapozó ugyanakkor ott van a rétegrendben, közvetlenül a bevonat alatt, és az EN 13501-1 logikája szerint a két, egymással érintkező vékony réteget együtt kell tekinteni. Ahogy alább látni fogjuk, a német vizsgálati jegyzőkönyv mért adatai szerint éppen az alapozó hordozza a rétegrend éghető energiájának a nagyobb részét.

A harmadik: a MIG-HRP sora más nagyságrendű állítást tartalmaz, mint a többi. A „40 mm vastagságban 120 perc hővédő képesség” nem tűzvédelmi osztály, hanem tűzállósági teljesítményre vonatkozó adat, az MSZ EN 13381-3:2015 (betonszerkezetek tűzvédelmi burkolatainak vizsgálata) szerinti értékelésből. Ez a termék tehát nemcsak nem éghető, hanem védelmet is nyújt a mögötte lévő teherhordó szerkezetnek — de ez a képesség kizárólag a vizsgált vastagságra és szerkezetre igazolt, a hivatkozott európai műszaki értékelés (ETA-20/0745:2020) pedig az igazolás szerint csak a MIG 280 tapadóhíddal együtt érvényes. Sem vékonyabb rétegre, sem másfajta aljzatra, sem a tapadóhíd elhagyása esetén nem vihető át.

Honnan ered az A2: a DIN 4102 szerinti vizsgálat

Az A2 nem légből kapott szám, és nem is az euroosztály-rendszerből származik. A gyártó magyar nyelvű műszaki adatlapjai pontosan megnevezik a forrását: „építőanyag osztály A2 (nem gyúlékony), DIN 4102, 1. rész (1998. május)”. Ugyanez a mondat szerepel a MIG-ESP Exterior, a MIG-ESP Interior és a MIG-ESP Rooflect adatlapján. A DIN 4102-1 a német nemzeti építőanyag-osztályozási szabvány, amely az euroosztályok bevezetése előtt volt általános, és amely más vizsgálati elrendezést és más kritériumrendszert használ, mint az MSZ EN 13501-1.

A mögötte álló dokumentum is elérhető, és nem azonos azzal a jegyzőkönyvvel, amelyre a CE-nyilatkozat hivatkozik. Két, nyilvánosan letölthető vizsgálati bizonyítványról van szó, mindkettőt ugyanaz a labor állította ki, amely a CE-nyilatkozat bejelentett szervezete: a Prüfinstitut Hoch (Fladungen, 1508), amely a DIN EN ISO/IEC 17025 szerint DAkkS-akkreditált vizsgálólaboratórium.

A bizonyítványok tartalma azért fontos, mert nem osztályozási következtetést közölnek, hanem mért értékeket, mégpedig határértékkel együtt. A vizsgálat három ágon futott: égéshő-meghatározás bombakaloriméterben (DIN 51900-2), tűzaknapróba (Brandschacht, DIN 4102-15 és -16), valamint kétféle füstölésvizsgálat. Az alábbi táblázat a két bizonyítvány összefoglaló táblázatának adatait tartalmazza.

Két megjegyzés ehhez a táblázathoz. Az egyik: a tömegre vetített égéshő az egész próbatestre, tehát a gipszkarton hordozóval együtt értendő — a DIN 4102-1 kifejezetten így írja elő a számítást, és a jegyzőkönyv le is vezeti (a gipszkarton két kartonrétegére 15 120 kJ/kg égéshővel és 300 g/m² felületi tömeggel számolva). A másik: az inhalációs toxikológiai vizsgálat egyik esetben sem készült el, ezt mindkét bizonyítvány kimondja.

A bizonyítványok azonban a rétegek égéshőjét külön-külön is közlik, és itt válik a kép élessé.

Ennek az összehasonlításnak egy gyakorlati következménye van, amelyet érdemes külön kimondani: a rétegrend éghető energiájának mintegy 72 százalékát a hidrofobizáló alapozó adja, nem a fedőbevonat. Az alapozó fajlagos égéshője a bevonaténak több mint ötszöröse. A tűzvédelmi értékelésben tehát nem a látszó, fehér bevonat a meghatározó réteg, hanem az, ami alatta van — és amelyre a magyar igazolások nem deklarálnak tűzvédelmi osztályt.

Melyik értékkel kell tervezni

A három bevonattermékre tehát két, egymástól független dokumentumcsalád él párhuzamosan. A CE-teljesítménynyilatkozatok 2022-ből B-s1,d0-t deklarálnak. Az ÉMI-TÜV SÜD Kft. 2025-ben kiállított, 2028. április 8-ig érvényes igazolásai A2-t rögzítenek, kifejezetten 0,5 mm-t meg nem haladó rétegvastagság esetére. A kettő közötti választás nem ízlés kérdése.

Miért a CE-nyilatkozat az irányadó? Három, egymástól független okból, amelyek mindegyike önmagában is elegendő volna.

1. Jogi ok. A 305/2011/EU (CPR) rendelet 4. cikke szerint harmonizált szabvány hatálya alá tartozó építési termék forgalomba hozatalakor a gyártó teljesítménynyilatkozatot állít ki, és a 8. cikk szerint a CE-jelöléssel ezt a nyilatkozatot hitelesíti. A 6. cikk rögzíti a nyilatkozat kötelező tartalmát. Az EN 15824:2017 harmonizált szabvány, tehát a MIG-ESP bevonatok e körbe tartoznak. Egy önkéntes, hazai kiállítású igazolás nem írja felül a gyártó saját felelősségére kiadott, uniós szintű nyilatkozatot.
2. Rendszerválasztási ok. A DIN 4102-1 német nemzeti szabvány. Magyarországon az építési termékek tűzzel szembeni viselkedését az OTSZ és a Tűzvédelmi Műszaki Irányelvek az MSZ EN 13501-1 szerinti euroosztályokban követelik meg. Egy nemzeti osztály és egy euroosztály között lehet megfeleltetés, de a megfeleltetést nem a tervező végzi el saját hatáskörben: ahhoz vagy euroosztályos osztályozási jegyzőkönyv kell, vagy jogszabályban rögzített átszámítási táblázat.
3. Betervezési és kockázati ok. Az építési termék építménybe történő betervezésének és beépítésének részletes szabályairól szóló 275/2013. (VII. 16.) Korm. rendelet a teljesítményigazolás alapdokumentumaként a teljesítménynyilatkozatot nevesíti; egy tűzvédelmi hatósági vagy szakértői ellenőrzésen ezt kérik be először. Ha pedig a két érték eltér, a tervezés szempontjából a kedvezőtlenebb az érvényes feltevés: egy B-s1,d0-ra méretezett megoldás akkor is megfelel, ha a termék valójában kedvezőbb, fordítva viszont nem. Egy A2-re épített tervi megoldás utólagos módosításának költsége és határidő-kockázata a beruházót terheli.

A rétegvastagság mint osztályozási feltétel

Az ÉMI-TÜV igazolásokban szereplő „≤ 0,5 mm” kikötés nem önkényes. Az MSZ EN 13501-1 megkülönbözteti a lényeges és a nem lényeges összetevőket egy többrétegű termékben. Nem lényeges összetevő az a réteg, amelynek felületi tömege 1,0 kg/m²-nél kisebb és vastagsága 1,0 mm-nél kisebb; a szabvány további szabálya, hogy két vagy több, egymással közvetlenül érintkező nem lényeges réteget együtt kell tekinteni. A külső nem lényeges összetevőkre az égéshő-kritérium felületegységre vetítve (MJ/m²), nem tömegegységre vetítve értendő — ezért függ a besorolás lehetősége közvetlenül a felhordott mennyiségtől.

Ebből következik egy gyakorlati figyelmeztetés, amelyet a kivitelezéssel foglalkozó dokumentumok nem hangsúlyoznak. A gyártó alkalmazási leírása a rétegvastagság ellenőrzéséhez fésűs mérőeszközt ír elő, és a következőt rögzíti: „A túl vékony felhordás problémás lehet a működőképesség szempontjából, míg a túl vastag felhordás nem problémás.” Ez a mondat a bevonat funkciójára — a napsugárzás-visszaverésre és a páraszabályozásra — nézve helytálló, tűzvédelmi szempontból viszont nem az. Az ÉMI-TÜV igazolásban rögzített A2 kifejezetten a 0,5 mm-t meg nem haladó rétegvastagságra szól, a német vizsgálati bizonyítvány pedig konkrét, grammban megadott felhordási mennyiséghez köti az eredményt. Tűzvédelmi szempontból a rétegvastagságnak nemcsak alsó, hanem felső korlátja is van.

Hol számít ez igazán: magas épület, menekülési út, ipari csarnok

A B és az A2 közötti különbség a projektek nagy részében nem dönt semmiről; néhány jól körülhatárolható esetben viszont ez a különbség dönti el, hogy a termék betervezhető-e egyáltalán. Az alábbi négy helyzetben érdemes a kérdést a tervezés legelején tisztázni.

Homlokzat és épületmagasság

A homlokzati felületképzés tűzvédelmi osztályára vonatkozó követelmény Magyarországon az Országos Tűzvédelmi Szabályzatból (54/2014. (XII. 5.) BM rendelet) és a hozzá tartozó, tűzterjedés elleni védelemről szóló Tűzvédelmi Műszaki Irányelvből (TvMI) olvasható ki. A követelmény az épület kockázati osztályától (NAK, AK, KK, MK) és az épületmagasságtól függ; az OTSZ fogalomrendszere a középmagas, illetve magas épület határát 13,65 m, illetve 30 m épületmagasságnál húzza meg. Ebben a cikkben szándékosan nem adunk meg konkrét, magassághoz rendelt osztálykövetelményt: az OTSZ és a TvMI szövege időről időre módosul, és egy kimásolt határérték hamar elavul. A tervezőnek a tervezés időpontjában hatályos szöveget kell alkalmaznia. Ami viszont időtől függetlenül igaz: minél magasabb az épület, annál valószínűbb, hogy a homlokzati felületre A2 vagy A1 osztályú követelmény vonatkozik, és annál élesebben számít, hogy a bevonat CE-nyilatkozata B-t deklarál.

Menekülési útvonal

A menekülési útvonalak — lépcsőházak, közlekedők, előterek — falburkolatára és mennyezetburkolatára az OTSZ önálló, a helyiségekénél szigorúbb követelményeket állapít meg, és ezek a követelmények jellemzően nemcsak a fő osztályra, hanem a füstosztályra is kiterjednek. A MIG-ESP Interior és Interior Anti-Microbial ebben a helyzetben kétszeresen érintett: beltéri bevonatról van szó, és a menekülési útvonal az a hely, ahol a beltéri felületképzés osztálya a legszűkebb keresztmetszet. Az s1 füstosztály itt a termék erőssége — a német vizsgálat lánghatás melletti füstmérésében a maradó fényelnyelés 0,1 % volt a 15 %-os határértékkel szemben —, a fő osztály B–A2 kérdése viszont pontosan itt válik döntővé.

Ipari csarnok, hűtőházak, technológiai terek

Az ipari és logisztikai épületeknél a kiindulópont a számított tűzterhelés és a tűzszakasz-méret, nem közvetlenül a felületképzés osztálya. A bevonat mennyisége itt ugyanakkor önmagában is számít, és ezt most nem becsléssel, hanem a vizsgálati jegyzőkönyv mért adataival lehet számszerűsíteni.

Hűtőházi és élelmiszeripari alkalmazásnál — ahol a rendszer egyik gyakran hivatkozott referenciaterülete van — a szendvicspanel-szerkezet saját tűzvédelmi osztálya és a rá kerülő bevonat osztálya együtt értékelendő. Itt külön figyelmet érdemel, hogy a német vizsgálat aljzatfeltétele tömör ásványi aljzat (ρ ≥ 1 500 kg/m³ mellett legalább 6 mm, ρ ≥ 650 kg/m³ mellett legalább 11 mm vastagság), illetve nem éghető építőlemez volt. Egy éghető magú szendvicspanel ennek a feltételnek nem felel meg, tehát a DIN 4102 szerinti A2 eredmény arra az elrendezésre nem vihető át.

Ahol a különbség nem dönt semmiről

Családi házon, alacsony épületen, nem menekülési útvonalnak minősülő beltéri falfelületen a B-s1,d0 és az A2 közötti különbség jellemzően nem befolyásolja a megfelelőséget: a füstosztály és az égve lehullás szempontjából mindkét dokumentumcsalád a legjobb értéket adja, és a hazai szabályozás ezekben az esetekben nem ír elő A2 vagy A1 követelményt. Ha valaki egy lakóépület homlokzatára vagy belső falára tervezi a bevonatot, a tűzvédelmi osztály nem lesz a döntés szűk keresztmetszete. A pontos idézés mégis fontos, mert a dokumentumnak akkor is helyesnek kell lennie, ha a követelmény nem szoros.

A tűztesztvideók helye a bizonyítási láncban

Lángterheléses szemléltető vizsgálat bevonattal ellátott alumíniumlemezen (MIG, német nyelvű, angol felirattal)

A gyártó és forgalmazói csatornáin több lángterheléses felvétel érhető el, köztük egy összehasonlító pár: az egyik egy bevonattal ellátott alumíniumlemezt, a másik — referenciafelvételként — egy kezeletlen lemezt terhel lánggal, kézi gázégővel, néhány perces időtartamban. A felvételek szemléletesek: mutatják, hogy a bevonatolt lemez hátoldala lassabban melegszik, és hogy a bevonat nem gyullad meg és nem csepeg. Ez a felületi viselkedés összhangban van a jegyzőkönyvi eredményekkel, de a besorolás szempontjából a felvételeknek nincs bizonyító erejük, és ezt érdemes kimondani, mielőtt bárki jegyzőkönyvként hivatkozna rájuk.

A szabványos tűzvédelmi osztályozáshoz kalibrált hőterhelés, előírt aljzat (MSZ EN 13238 szerinti szabványos alaphordozó), meghatározott mintageometria, oxigénfogyás-kaloriméterrel mért hőkibocsátás és fotometriás füstmérés kell. Ezek nélkül nem számítható sem FIGRA, sem THR600s, sem SMOGRA, sem TSP600s — tehát nem keletkezik osztály. A videón látható elrendezésben egyik mennyiség sem mérhető, és az alumíniumlemez mint hordozó egyik szabványos aljzatnak sem felel meg. Ráadásul a felvételek leírása nem azonosítja egyértelműen, hogy melyik MIG-termékről van szó; a gyártó kínálatában a bevonatokon kívül önálló tűzvédelmi termék is szerepel, és a videólistán szerepel „tűzálló takarón” végzett vizsgálat is. A dokumentált bizonyítékok ezzel szemben rendelkezésre állnak: a DIN 4102 szerinti eredmény a PZ-Hoch-181243 és PZ-Hoch-200414 bizonyítványokból, az euroosztályos besorolás pedig a KB-Hoch-220594, KB-Hoch-220594-2 és KB-Hoch-220843 jegyzőkönyvekből.

Mit kell a tervezőnek dokumentálnia

A tűzvédelmi megfelelőség igazolásához a tervdokumentációban és a tűzvédelmi műszaki megfelelőségi kézikönyvben a következő elemeknek kell szerepelniük. A lista rétegrendre készült, nem egyetlen termékre.

1. A teljes rétegrend felsorolása, alulról felfelé, minden réteg megnevezésével és névleges vastagságával — alapozó, alapvakolat, simítóvakolat, fedőbevonat. A tűzvédelmi osztályt rétegenként kell megadni, és külön meg kell jelölni, melyik réteg a tűznek kitett, látszó felület.
2. Minden réteghez a teljesítménynyilatkozat száma és kelte (például: MIG-ESP Exterior — MIG-2022-09-14 ESP-02, 2022.09.14), nem pedig a termék kereskedelmi neve önmagában.
3. A deklarált tűzvédelmi osztály a nyilatkozat szerinti pontos alakban, indexekkel együtt: B-s1,d0 — nem „nem éghető”, nem „A2”, nem „B osztályú”.
4. A vizsgálati jegyzőkönyv azonosítója és a bejelentett szervezet neve és száma: Prüfinstitut Hoch, Fladungen, 1508; KB-Hoch-220843 (Exterior), KB-Hoch-220594 (Interior), KB-Hoch-220594-2 (Interior Anti-Microbial).
5. Az értékelés és ellenőrzés rendszere (AVCP): a tűzvédelmi jellemzőre 3. rendszer. Ez azt jelenti, hogy a terméktípus vizsgálatát bejelentett vizsgálólaboratórium végezte, az üzemi gyártásellenőrzésért viszont a gyártó felel, és nincs folyamatos harmadik feles felügyelet a gyártás felett.
6. Ha a tervlap a DIN 4102 szerinti A2-re vagy az arra épülő magyar igazolásra hivatkozik, akkor annak három érvényességi feltételét is fel kell tüntetni: a rétegvastagsági korlátot (≤ 0,5 mm), a felhordási mennyiséget (a vizsgálat szerint 2 × 200 g/m², illetve 2 × 230 g/m²) és az aljzatfeltételt (tömör ásványi aljzat vagy nem éghető építőlemez). A rétegvastagság ellenőrzési módját (fésűs mérőeszköz) a kivitelezői utasításban is meg kell jeleníteni.
7. A DIN 4102 szerinti bizonyítványokra való hivatkozásnál az érvényességi idő ellenőrzése: a PZ-Hoch-181243 (Exterior) 2023. november 30-ig, a PZ-Hoch-200414 (Interior) 2025. május 31-ig volt érvényes.
8. Annak rögzítése, hogy a bevonat hővezetési tényezője a teljesítménynyilatkozatban NPD, azaz nincs meghatározott teljesítmény — a termék tehát a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet szerinti energetikai számításban hőszigetelő rétegként nem vehető figyelembe. Ez nem tűzvédelmi kérdés, de ugyanabban a dokumentumban szerepel, és a hatósági ellenőrzés jellemzően együtt nézi a kettőt.

Hogyan kérje be a hatályos nyilatkozatot

A 305/2011/EU rendelet 7. cikke szerint a teljesítménynyilatkozat egy példányát a termék minden forgalmazott egységéhez rendelkezésre kell bocsátani, papíron vagy elektronikus úton; a 11. cikk a gyártó kötelezettségeként rögzíti a nyilatkozat és a műszaki dokumentáció tíz éven át történő megőrzését. A tervezőnek tehát joga van a hatályos dokumentumhoz — nem szívességet kér, hanem jogszabályi kötelezettség teljesítését.

A gyakorlatban a következő hét tételt érdemes egyszerre, írásban bekérni. A tapasztalat az, hogy a hiányos bekérés két-három fordulós levelezéshez vezet, ami egy tűzvédelmi engedélyezés határidejébe nehezen fér bele.

1. A tervezett rétegrend minden termékére a jelenleg hatályos teljesítménynyilatkozat, dátummal és nyilatkozatszámmal — külön kérdéssel arra, hogy a 2022-es nyilatkozatokat módosították-e azóta.
2. Az MSZ EN 13501-1 szerinti osztályozási jegyzőkönyv (classification report), amely a KB-Hoch-220594, -220594-2 és -220843 vizsgálati jelentésekre épül, a vizsgált aljzat és rétegvastagság megjelölésével. A gyakorlatban a vizsgálat (test report) és az osztályozás (classification report) két külön dokumentum.
3. A DIN 4102-1 szerinti bizonyítványok (PZ-Hoch-181243, PZ-Hoch-200414) érvényes, megújított változata, illetve nyilatkozat arról, hogy a lejárt bizonyítványokat megújították-e, és ha igen, változatlan felhordási mennyiségekkel és aljzatfeltételekkel.
4. Írásbeli nyilatkozat arról, hogy a CE-teljesítménynyilatkozat B-s1,d0 értéke és a magyar igazolás A2 értéke milyen alkalmazási feltételek mellett érvényes, és hogy a gyártó tervezi-e a teljesítménynyilatkozat módosítását vagy euroosztályos osztályozás megszerzését.
5. Az ÉMI-TÜV SÜD igazolás, ha arra hivatkoznak — érvényességi dátummal (a jelenlegiek 2028.04.08-ig érvényesek), a rétegvastagsági feltétel szó szerinti idézésével, és az igazolás közzétételére vonatkozó záradék teljesítésével.
6. Az alapozó rétegre vonatkozó tűzvédelmi információ: melyik alapozó szerepelt a DIN 4102 szerinti rendszervizsgálatban, azonos-e a magyar forgalmazásban lévő MIG-ESP Sealing Primerrel, és mekkora az alapozó égéshője, illetve felhordási tömege. Ez azért kulcskérdés, mert a jegyzőkönyv adatai szerint a rétegrend éghető energiájának nagyobbik része az alapozóból származik.
7. Annak tisztázása, hogy az alkalmazási leírásban szereplő 200 µm-es fésűs rétegvastagság-ellenőrzés nedves vagy száraz filmvastagságra vonatkozik-e, és hogy a kb. 0,50 l/m²-es fogyasztás összeegyeztethető-e a vizsgálatban szereplő felhordási tömeggel.

Ha a válasz nem érkezik meg a tervezési határidőn belül, a szakmailag védhető eljárás az, hogy a tervező a rendelkezésre álló, jogilag kötelező dokumentumban szereplő értékkel — a B-s1,d0-val — számol, és ezt a tervlapon a nyilatkozatszám megjelölésével dokumentálja. Ez a döntés utólag is védhető, mert a legszigorúbb rendelkezésre álló adatra épül.

Összefoglalás: mi vihető tervlapra

• A MIG-ESP Exterior, Interior és Interior Anti-Microbial bevonat CE-teljesítménynyilatkozata B-s1,d0 tűzvédelmi osztályt deklarál, EN 15824:2017 szerint, 3. AVCP-rendszerben, a Prüfinstitut Hoch (1508) KB-Hoch-220843, KB-Hoch-220594 és KB-Hoch-220594-2 jegyzőkönyvei alapján.
• A gyártói műszaki adatlapokon és a magyar ÉMI-TÜV SÜD igazolásokon szereplő A2 a DIN 4102-1:1998 szerinti német nemzeti építőanyag-osztály. A mögötte álló bizonyítványok (PZ-Hoch-181243, PZ-Hoch-200414) a bevonatot és az alapozót együtt, nem éghető aljzatra felhordva, megadott felhordási mennyiségekkel vizsgálták; érvényességi idejük 2023. november 30-án, illetve 2025. május 31-én lejárt.
• A két érték nem ellentmondás, hanem két osztályozási rendszer: a bevonat önmagában mért égéshője 4 639 kJ/kg, ami az MSZ EN 13501-1 A2 osztályához előírt 3,0 MJ/kg fölött van, a hordozóval együtt vett kompozité viszont 2 189 kJ/kg, a DIN 4102 szerinti 4 200 kJ/kg-os határérték alatt.
• Tervezéskor a CE-nyilatkozat szerinti B-s1,d0 az irányadó, mert Magyarországon az euroosztály a követelményrendszer nyelve, és mert ez a kedvezőtlenebb, tehát biztonságos feltevés.
• A rendszer ásványi vakolatai (MIG THERM M55 és M65, MIG 262, ThermaLife Ecoplaster, MIG-HRP) A1 osztályúak; a MIG-HRP ezen felül 40 mm vastagságban 120 perc hővédő képességet igazolt az EN 13381-3:2015 szerint, az ETA-20/0745:2020 alapján, kizárólag a MIG 280 tapadóhíddal együtt.
• Az alapozó rétegre a magyar igazolások nem deklarálnak tűzvédelmi osztályt, miközben a német jegyzőkönyv mért adatai szerint éppen az alapozó adja a rétegrend éghető energiájának mintegy háromnegyedét. Ezt a tervezőnek külön kell tisztáznia.
• A tűzvédelmi osztály nem helyettesíti a hőtechnikai teljesítményt: ugyanezekben a nyilatkozatokban a hővezetési tényező NPD, ezért a bevonat energetikai számításban hőszigetelő rétegként nem vehető figyelembe.
• A vizsgálati dokumentáció megkeresésre bemutatható.