Rétegrend és anyagszükséglet: hány liter, hány réteg, mennyi száradás

A MIG-ESP anyagszükséglet és rétegrend tervezése két, egymástól független feladat: az egyik a felhordandó anyagmennyiség meghatározása literben és kilogrammban, a másik az ütemterv, amelyet nem a bevonat, hanem a vakolatrétegek száradása határoz meg. A kettőt a gyakorlatban rendszeresen összekeverik, és mindkettőt alultervezik. Ez az összefoglaló a kivitelező csapatnak és a viszonteladónak készült: minden számot forrásdokumentumhoz kötünk, a levezetéseket behelyettesített értékekkel közöljük, és ahol a gyártói adatközlés önmagával nem konzisztens, azt kimondjuk.

A teljes rétegrend logikája: alapozó – kiegyenlítés – vakolat – bevonat

A DHMb (Double Hybrid Membrane) rendszer nem egyetlen termék, hanem rétegrend. A funkciók szétosztása a következő. A kiegyenlítő és simító réteget a MIG 262 mész-cement bázisú felújító vakolat adja, amely egyszerre tapadóhíd az aljzat felé és sík, egyenletesen nedvszívó felület a bevonat alatt. A hőtechnikai teljesítményt — amennyiben a rétegrendben van ilyen — a könnyű, hőszigetelő vakolat (MIG-THERM M55, MIG THERM M65 vagy ThermaLife Ecoplaster) adja, mert egyedül ezeknek van deklarált hővezetési tényezőjük. Az alapozó (primer) feladata nem a szigetelés, hanem a nedvszívás egységesítése: enélkül a bevonat a szívóerő szerint eltérő vastagságban marad a felületen. A rétegrendet a MIG-ESP bevonat két rétege zárja.

A gyártó saját WUFI Pro rétegtáblái ezt a sorrendet dokumentálják. A szegedi társasház tervezéséhez készült jegyzőkönyv-sorozat (Arcomas Kft.) rétegrendje belülről kifelé haladva a következő — a táblázat a jegyzőkönyv 4 cm-es M65 változatát adja vissza változatlanul, a gyártó által megadott vastagságokkal és tömegekkel.

A táblázat két gyakorlati következtetést hordoz. Az első: a MIG 262 a rétegrendben háromszor fordul elő, tehát az anyagkimutatásban is háromszor kell szerepelnie — ez a leggyakoribb kihagyás. A második: a hőszigetelő vakolat alatt és felett is van egy 5 mm-es 262 réteg, vagyis egy 4 cm-es M65-tel dolgozó homlokzat teljes rétegrendje 5 cm vastag, és a nyílászáró-kávák, párkányok, bádogos csatlakozások geometriáját ehhez az 5 cm-hez kell tervezni, nem a 4 cm-hez.

Belső és külső rétegrend eltérései

A beltéri és a kültéri rétegrend nem ugyanannak a rendszernek a két változata, hanem két különböző feladat. Kültéren a rétegrend teljes: kiegyenlítés, hőszigetelő vakolat, simítás hálóbeágyazással, alapozó, majd a MIG-ESP Exterior két rétege. Beltéren a hőszigetelő vakolat rendszerint elmarad, mert a helyiség belmagassága és alapterülete korlátoz, és a rétegrend gyakran a meglévő, ép vakolat előkészítésére és a bevonat két rétegére szűkül.

Erre a legjobb hivatkozási alap a salzkotteni (D-33154) hét lakásos apartmanház anyagkimutatása, amely tisztán beltéri munkát dokumentál. A jegyzőkönyv adatai: megközelítőleg 600 m² lakótér, megközelítőleg 2 400 m² beltéri bevonatolt felület, ehhez 1 245 l MIG-ESP Interior és 495 l MIG-ESP Sealing Primer. Hőszigetelő vakolat ebben a projektben nem szerepel az anyagkimutatásban. Ez azért fontos, mert a projektből visszaszámolható fogyasztási adatok tisztán a bevonatra és az alapozóra vonatkoznak, vakolatmunka torzítása nélkül.

A tűzvédelmi osztály: két dokumentum, két különböző besorolás

A bevonat tűzvédelmi besorolása azért kerül ebbe a cikkbe, mert rétegvastagsághoz kötött, tehát az anyagmennyiséget és a felhordási utasítást is érinti. Itt viszont a gyártói dokumentáció önmagával nem egyezik, és az eltérés nem árnyalatnyi: az A2 osztály „nem éghető”, a B osztály „éghető, de nehezen gyulladó”.

Vakolatválasztás: M55, M65, MIG 262, Therm L14, Ecoplaster

A termékcsalád hét vakolatot tartalmaz, és ezek — a bevonattal ellentétben — deklarált hővezetési tényezővel rendelkeznek, tehát rétegként bevihetők a hőtechnikai számításba. Az alábbi táblázat az ÉMI-TÜV SÜD Kft. 2025. március 13-án kelt, azonos sorozatszámú igazolásainak adatait tartalmazza. A hővezetési tényező mindenhol λ10,dry, azaz 10 °C-on, száraz állapotban értendő; a μ a vízgőz-diffúziós ellenállási szám (dimenzió nélküli); a W a vízabszorpciós osztály (W0 a legkedvezőbb); a CS a nyomószilárdsági osztály az MSZ EN 998-1:2017 szerint.

A választás logikája ebből következik. A legalacsonyabb λ-értéket a ThermaLife Ecoplaster adja (0,042 W/(m·K)), ez viszont szórható technológiát és géppark-hozzáférést feltételez, és a legalacsonyabb szilárdsági osztályba tartozik (CS I), tehát mechanikai igénybevételnek kitett felületen — lábazat, közlekedő, ipari környezet — nem ez az első választás. A kézi feldolgozású, közepes szilárdságú M55 és M65 közül az M55 λ-értéke a kedvezőbb (0,055 W/(m·K)), az M65 vízfelvételi osztálya viszont jobb (W0 a W1-gyel szemben), így erősen csapadékterhelt homlokzaton az M65 a védhetőbb választás. A lábazatra a hidrofób Therm L14 való, amelynek μ-értéke (≤ 20) többszöröse a hőszigetelő vakolatokénak (μ = 5–6) — ez a szándékolt, nedvességzáró viselkedés, de emiatt a lábazati sáv fölött a páratechnikai átmenetet a tervlapon kezelni kell.

Kiadósság és rétegszám: mire számoljon m²-enként

A bevonatnál a rétegszám nem opció, hanem a működés feltétele. A gyártói alkalmazási leírás kimondja, hogy a MIG-ESP bevonatok kétszeres felhordást igényelnek, hogy a membrán a szükséges 0,40 mm-es rétegvastagságot képezze. Az első réteg mindig fehér — a leírás indoklása szerint azért, mert a fényvisszaverő képessége > 90 % —, a második lehet fehér vagy színes. A felhordás keresztirányú: függőlegesen, vízszintesen és átlósan is át kell dolgozni a felületet.

Miért a magasabb érték a helyes tervezési alap

A két adat nem csak eltérő — együtt nem is állhatnak fenn. Ez a bevonatokra általánosan érvényes rétegvastagság-összefüggésből következik. Ha egy felületre V liter anyagot hordunk fel négyzetméterenként, a nedves rétegvastagság (WFT, wet film thickness) számszerűen megegyezik a fogyasztással: 1 l/m² = 1 mm nedves réteg. A száraz rétegvastagság (DFT, dry film thickness) ennek a térfogati szárazanyag-tartalommal (φv) szorzott értéke.

A nedves rétegvastagság ellenőrzése a helyszínen

A gyártó a felhordás közbeni ellenőrzést rétegvastagság-mérő fésűvel írja elő. Itt is van egy pontosítandó pont, amelyet a helyszíni csapatnak ismernie kell, mert közvetlenül a mérés helyességét érinti.

Vakolatok kiadóssága milliméterre vetítve

A vakolatoknál a gyártó egy-egy referencia-rétegvastagsághoz ad meg fogyasztást. A rendeléshez ezt érdemes kg/(m²·mm) alakra hozni, mert így tetszőleges tervezett vastagságra egyenesen arányosítható. Az alábbi táblázat harmadik oszlopa ezt az átszámítást tartalmazza, a negyedik a belőle adódó beépített testsűrűséget.

Application of MIG Active Coating — a bevonat felhordása lépésről lépésre

A gyártó felhordási videója ugyanazt a menetet mutatja be, amelyet az írásos alkalmazási leírás rögzít: az anyagot krémes állagúra kell felkeverni, a felületet keresztirányú mozgatással kell átdolgozni, és a falat vagy homlokzatot megszakítás nélkül, mindig egy irányban — felülről lefelé — kell festeni a csíkosodás elkerülése érdekében. Az eszközválasztás felületfüggő: a leírás sima felületekhez 8–12 mm szálhosszú, durva és strukturált felületekhez 18–22 mm szálhosszú állatszőrös hengert javasol. Ez utóbbi önmagában is figyelmeztetés az anyagszükségletre: a hosszabb szálú henger több anyagot visz fel, tehát a strukturált felület nemcsak a nagyobb valós felület miatt fogyaszt többet, hanem a felhordási technológia miatt is. Szórásos felhordásnál a leírás a MIG-Zip 52 módosított permetezőt nevezi meg, és legfeljebb 5%-os hígítást enged meg; hengeres felhordásnál — diszperziós festékkel korábban bevont aljzaton — a megengedett hígítás legfeljebb 2%, Sealing Primerrel vagy ivóvízzel. A hígítás mértéke közvetlenül csökkenti a térfogati szárazanyag-tartalmat: 5%-os hígításnál a 80%-os φv 76%-ra esik, tehát ugyanahhoz a 0,20 mm-es száraz filmhez 0,25 mm helyett 0,26 mm nedves réteget kell felhordani. A fésűs célértéket ezért a hígított anyagnál arányosan növelni kell.

Száradási és átdolgozási idők rétegenként

A bevonat ütemterve rövid és pontosan dokumentált; a rétegrend teljes ütemtervét viszont nem a bevonat határozza meg. Az alábbi táblázat a gyártói alkalmazási leírásban rögzített minimumidőket tartalmazza.

A bevonati munka kritikus útja tehát 12 + 24 + 24 = 60 óra, azaz 2,5 nap — feltéve, hogy az aljzat száraz. Ez az a szám, amellyel a legtöbb ütemterv számol, és emiatt tűnik a rendszer gyorsnak. A teljes rétegrend valós átfutását azonban a vakolatrétegek száradása szabja meg, amelyekre a rendelkezésünkre bocsátott magyar nyelvű gyártói anyagok nem adnak meg száradási időt.

Anyagrendelés: veszteség, felhordási mód, felület érdessége

A gyártói kiadóssági adatok laboratóriumi vagy ideális felületre vonatkoznak, és nem tartalmazzák sem az anyagveszteséget, sem a geometriai többletfelületet. A rendelési mennyiség ezért mindig három szorzó eredménye: számítási felület × fajlagos kiadósság × veszteségtényező. A három közül a felület a legnagyobb hibaforrás.

A számítási felület nem egyenlő a nettó falfelülettel

A nettó falfelület a bruttó falfelület mínusz a nyílások. A számítási felülethez ehhez hozzá kell adni a kávafelületet: minden nyílás kerülete szorozva a káva mélységével. A káva mélysége itt nem a nyílászáró tokvastagsága, hanem a nyílászáró tokjának síkjától az új rétegrend külső síkjáig mért távolság — vagyis a meglévő kávamélység plusz az új rétegrend teljes vastagsága. Egy 4 cm-es M65 és két 5 mm-es MIG 262 réteg minden káva mélységét 5 cm-rel növeli meg, és ugyanennyivel szűkíti a nyílászáró elé kerülő szabad nyílásméretet — ezt a nyílászáró-csere ütemezésekor is figyelembe kell venni.

Veszteségtényezők

A gyártó veszteségtényezőt nem publikál; helyette azt írja elő, hogy a pontos fogyasztási mennyiségeket mintafelület készítésével kell meghatározni. Ez a leghelyesebb eljárás, és minden nagyobb munkánál el kell végezni. Amíg a mintafelület nem készült el, tervezési célra az alábbi, kivitelezési tapasztalaton alapuló ráhagyásokkal dolgozunk. Ezek nem gyártói adatok, hanem saját tervezési feltevések — a szerződésben ekként kell rájuk hivatkozni.

• Bevonat, sima beltéri felület, hengeres felhordás: +5%
• Bevonat, tagolt homlokzat vagy strukturált felület, hengeres felhordás: +10%
• Bevonat, szórásos felhordás (MIG-Zip 52): +15%, mert a szórási köd (overspray) és a maszkolt felületek vesztesége hozzáadódik
• Bevonat, erősen nedvszívó, korábban nem alapozott aljzat: a gyártói leírás szerint a fogyasztás „jelentősen” nő; számszerű gyártói érték nincs, mintafelület nélkül ne rendeljen
• Vakolat, kézi felhordás: +10%
• Vakolat, gépi felhordás: +15%, a keverőszivattyú indítási és tisztítási veszteségével együtt
• Háló: +10% (a gyártói 1,1 folyóméter/m² adat ezt már tartalmazza, tehát külön ráhagyás nem kell)

A mintafelület mint kötelező lépés

A mintafelület legalább 5–10 m² legyen, a valós aljzaton, a valós felhordási technológiával és a valós rétegszámmal. A mérés módszere: a felhordás előtti és utáni vödörtömeg különbsége osztva a bevont felülettel, majd a tömeget a termék sűrűségével literre átszámítva — vagy egyszerűbben, ismert térfogatú kiszerelésből felhordva a bevont felület mérésével. A mintafelületen egyúttal a rétegvastagság-mérő fésűs ellenőrzés eljárása is beállítható, és ez a mintafelület szolgál a színminta jóváhagyására is. A mintafelület helyét, méretét és a rajta mért fogyasztást fényképpel dokumentálva kell a kivitelezési naplóhoz csatolni, mert vita esetén ez az egyetlen projektspecifikus fogyasztási adat.

A három leggyakoribb alultervezési hiba

1. A kedvezőbb fogyasztási adattal számolt bevonatmennyiség

Ha a kalkuláció a ThermaLife adatlap 0,35 l/m²-es értékével készül, a salzkotteni projektből visszaszámolt 0,52 l/m²-hez képest 33%-os hiány keletkezik. Egy 200 m²-es homlokzatnál ez 70 l helyett 104 l tényleges igényt jelent, azaz 34 l utánrendelést. A probléma nem az utánrendelés költsége, hanem két másodlagos következménye. Az egyik, hogy a hiány a helyszínen jellemzően nem utánrendelésként, hanem vékonyabb felhordásként jelentkezik: a csapat „kihúzza” az anyagot, és a száraz rétegvastagság a működéshez előírt 0,40 mm alá kerül — pontosan az a hiba, amelyet a gyártói leírás problémásnak nevez. A másik, hogy a színezett anyag utánrendelése új gyártási tételt jelent, és a színeltérés a kész homlokzaton láthatóvá válik; a gyártói szállítási feltételek szerint ráadásul a színezett anyag visszavétele kizárt (visszavétel csak sértetlen, színezetlen, bontatlan gyűjtőcsomagolásra, a szállítást követő két héten belül lehetséges), tehát a felfelé kerekítés is költséggel jár. A helyes eljárás: a teljes, veszteséggel növelt színes mennyiséget egy tételben, egyszerre rendelni, és a színt a mintafelületen jóváhagyatni a rendelés feladása előtt.

2. A MIG 262 rétegek megszámolása helyett becslése

A gyártói rétegrendben a MIG 262 kültéren kétszer szerepel — a hőszigetelő vakolat alatt kiegyenlítésként és fölötte simító zárórétegként —, beltéren pedig még egyszer. Az anyagkimutatásokban rendszeresen csak egy réteggel szerepel. A hiány mértéke pontosan számolható: 5 mm-es rétegnél 6,30 kg/m², egy 200 m²-es homlokzaton 1 260 kg, azaz 42 zsák és pontosan egy teljes raklap. Ez az a tétel, amely a szállítási ütemtervet is felborítja, mert a 30 kg-os zsákokból raklaponként éppen 42 darab, azaz 1 260 kg érkezik: egy réteg kihagyása pontosan egy raklapnyi hiányt jelent, és a pótszállítás önálló fuvarköltséget visz a projektbe.

3. Az ütemterv a bevonat 60 órájára épül, nem a vakolat száradására

Ez a legköltségesebb hiba, mert nem anyagot, hanem naptári időt és állványbérletet érint. A bevonat 2,5 napos kritikus útja mellé a vakolatrétegek száradása nagyságrendekkel hosszabb időt ad, amelyre a gyártó magyar nyelvű anyagai nem közölnek értéket. Amíg ez az adat nem áll rendelkezésre írásban, a kivitelezési szerződésben a vakolat száradási idejét nyitott tételként kell kezelni, és a befejezési határidőt ehhez kell kötni. Az őszi kezdésű munkáknál külön kockázat, hogy az alkalmazási hőmérséklet-tartomány egyik termékre sincs dokumentálva — enélkül nem határozható meg, meddig tart a munkavégzési szezon, és nem tehető felelős vállalás a fagyhatárra sem.

Kalkulációs sablon

Az alábbi hét lépés bármely MIG-ESP rétegrendre kitölthető. A jelölések: A a számítási felület [m²], f a fajlagos kiadósság [l/m² vagy kg/(m²·mm)], d a tervezett rétegvastagság [mm], v a veszteségtényező [–].

1. Nettó felület: A_n = bruttó falfelület − nyílásfelület [m²]
2. Kávafelület: A_k = Σ (nyílás kerülete × kávamélység), ahol a kávamélység a meglévő kávamélység és a teljes új rétegrend vastagságának összege [m²]
3. Számítási felület: A = A_n + A_k [m²]
4. Vakolat mennyisége rétegenként: m = A × d × f_vakolat × (1 + v), ahol f_vakolat a kg/(m²·mm) érték a fenti táblázatból [kg]
5. Alapozó mennyisége: V_a = A × f_a × (1 + v), ahol f_a = 0,15–0,25 l/m² nedvszívó aljzatra (Sealing Primer), 0,20–0,30 l/m² sima, nehezen kezelhető aljzatra (Special Primer vagy kvarccal töltött alapozó) [l]
6. Bevonat mennyisége: V_b = A × 0,50 l/m² × (1 + v) — a két réteg együtt, a 0,40 mm-es száraz rétegvastagsághoz [l]
7. Kerekítés kiszerelésre, majd raklapra: vakolat 30 kg-os, illetve 15 kg-os zsákra; bevonat 5 l vagy 15 l vödörre, 1 000 l fölött IBC-re; alapozó 5, 10 vagy 20 l-es kannára. Raklaponként: 30 kg-os zsákból 42 db = 1 260 kg, 15 kg-os zsákból 35 db = 525 kg (M65), illetve 40 db = 600 kg (HRP); 15 l-es vödörből 24 db = 360 l, 20 l-es kannából 24 db = 480 l.

A sablon kitöltése egy konkrét példán, a fenti 12 nyílásos családi házra: bruttó falfelület 210 m², nyílások 30 m², nettó 180 m², kávafelület 19,4 m², számítási felület kerekítve 200 m². Rétegrend: 5 mm MIG 262 kiegyenlítés + 40 mm MIG THERM M65 + 8×8 háló + 5 mm MIG 262 simítás + 4×4 háló + Sealing Primer + MIG-ESP Exterior két rétegben. A vakolatoknál végig a kézi felhordáshoz tartozó +10%, az alapozónál +5%, a bevonatnál a tagolt homlokzathoz tartozó +10% veszteségtényezővel számolunk.

A táblázat két olvasata között van egy gyakorlati különbség, amit a fuvar megrendelésekor észre kell venni. Tömegben a vakolatigény 10,2 raklap-egyenérték, fizikailag viszont 11 raklap érkezik: a 94 zsák MIG 262 két teli raklapot (2 × 42 = 84 zsák) és egy megkezdettet (10 zsák) tesz ki, a 279 zsák M65 pedig hét telit (7 × 35 = 245 zsák) és egy megkezdettet (34 zsák). A két 262-es tételt ezért érdemes egyetlen megrendelésbe vonni — külön rendelve két megkezdett raklap keletkezne, azaz eggyel több rakodási egység.

A táblázat alsó sora egyben a statikai és logisztikai ellenőrzés alapja is: a beépített, veszteség nélküli vakolattömeg 6 320 kg, ami 200 m²-en 31,6 kg/m² tartós többletterhet jelent a falszerkezeten (2 × 5 mm × 1,26 + 40 mm × 0,475). Ez összhangban van a gyártói WUFI rétegtábla 37,4 kg/m²-es értékével, amely a beltéri 262 réteget és a két bevonatot is tartalmazza, és a 262-nél a magasabb, 6,8 kg/m²-es fajlagos tömeggel számol. A szállítás 11 raklap, ami egy közepes családi ház helyszínén tárolási, tehermentesítési és állványozási kérdés is.

Amit a rétegvastagságból hőtechnikai értékként fel lehet írni — és amit nem

A rendelt vakolatvastagság hőtechnikai teljesítménye a szokásos módon számítható: egy réteg hőellenállása R = d / λ, ahol d a rétegvastagság méterben, λ a deklarált hővezetési tényező W/(m·K)-ban. A fenti táblázat λ-értékeivel a jellemző rétegvastagságok hőellenállása a következő.

Összefoglalás: mit rögzítsen a tervlapon és a megrendelésben

A rétegrend és az anyagszükséglet akkor tervezett, ha az alábbi tíz adat mindegyike szerepel írásban. Ez a lista egyben az ajánlatadás ellenőrzőlistája is.

1. A számítási felület levezetése: bruttó falfelület, nyílásfelület, kávafelület külön tételként, a kávamélységben a meglévő káva és a teljes új rétegrend vastagságával.
2. A rétegrend rétegenként, a MIG 262 mindhárom előfordulásával, minden réteg névleges vastagságával milliméterben.
3. A hőszigetelő vakolat típusa és az ÉMI-TÜV igazoláson deklarált λ10,dry értéke, valamint a rétegből számított R = d/λ hőellenállás. A bevonat rétegként nem szerepelhet a hőtechnikai számításban, mert a CE-teljesítménynyilatkozata a λ-nál NPD-t deklarál.
4. A bevonat előírt száraz rétegvastagsága (0,40 mm, két rétegben) és a hozzá tartozó tervezési fogyasztás (0,50 l/m²), a felhordási technológia megnevezésével és a hígítás megengedett mértékével.
5. A helyszíni rétegvastagság-ellenőrzés módja: fésűs mérés, nedves rétegen 250 µm rétegenkénti célértékkel, a mérési pontok számával, jegyzőkönyvbe véve.
6. A tűzvédelmi besorolás: az ÉMI-TÜV igazolás A2-s1,d0 osztályt ad legfeljebb 0,5 mm rétegvastagságra, a CE-teljesítménynyilatkozat viszont B-s1,d0-t. Amíg az eltérés írásban nincs feloldva, a tervlapra és az ajánlatba a teljesítménynyilatkozat szerinti B-s1,d0 kerüljön, a rétegvastagság felső korlátja pedig 0,5 mm legyen. Tűzálló rétegrendnél a MIG-HRP és a MIG 280 együttes beépítése kötelező.
7. A vakolatok teljesítménynyilatkozata (305/2011/EU) tételenként bekérve és a kivitelezői dokumentációhoz csatolva — az ÉMI-TÜV igazolás ezt nem helyettesíti.
8. A mintafelület helye, mérete (legalább 5–10 m²) és a rajta mért tényleges fogyasztás, fényképpel dokumentálva, a végleges rendelés alapjaként.
9. A veszteségtényezők tételenként, saját tervezési feltevésként megjelölve, és a kiszerelésre, majd raklapra kerekített megrendelési mennyiség.
10. A vakolat száradási ideje, az egy menetben felhordható legnagyobb rétegvastagság és az alkalmazási hőmérséklet-tartomány — a gyártótól írásban bekérve. Amíg ez a három adat hiányzik, a befejezési határidő nem vállalható.