Társasház energetikai pályázat és szállodai üzemeltetés: a döntés szempontjai

Az üzemeltetői logika: panasz, állagmegóvás, kiesés, energia

A lakossági felújítási döntés jellemzően beruházási logikájú: mennyibe kerül, mennyi idő alatt térül meg. Az üzemeltetői döntés ettől szerkezetében különbözik. Egy 40–120 lakásos társasháznál vagy egy 80–200 szobás szállodánál a döntéshozó nem egy megtakarítási számot maximalizál, hanem négy, egymással versengő kockázatot kezel egyszerre, korlátos éves fenntartási keretből. Ezek: a panasz (lakói bejelentés, vendégértékelés, hibajegy), az állagmegóvás (a felújítási ciklus hossza), a kiesés (a beavatkozás alatt nem használható lakás, szoba vagy közös terület) és az energia (fűtési, hűtési és használati melegvíz-költség). Egy javaslat akkor kerül a döntési asztalra, ha legalább kettőre hat, és egyikben sem okoz visszalépést.

Ez a keret azért fontos, mert a vékonyréteg-bevonatokat jellemzően az energia-oszlopban árulják, miközben a dokumentálható erősségük a másik háromban van. Az energia-oszlopban ugyanis a bizonyítási küszöb a legmagasabb: ott mért, időjárás-normalizált, kontrollal ellátott fogyasztási adatsor kell. A másik három oszlopban a küszöb alacsonyabb, mert ott az üzemeltető a saját, több éves adatait tudja szembeállítani – hibajegyszám, újrafestési ciklus, takarítási óra, panaszos szobák aránya –, és ezeket a saját rendszereiből ki tudja nyerni.

Melyik felület a legproblémásabb: északi homlokzat, lépcsőház, tetőtér, pince

A „korszerűsítsük az épületet” megfogalmazás üzemeltetési szempontból használhatatlan, mert egy társasház vagy szálloda felületei egymástól gyökeresen eltérő fizikai terhelés alatt állnak. A beavatkozás sorrendjét nem a felület nagysága, hanem a hibamechanizmus dönti el. Négy tipikus problémazóna különíthető el, és ezek közül csak kettőben van értelme bevonatról beszélni.

Északi és északkeleti homlokzat: algásodás és éjszakai kisugárzás

Az északi tájolású homlokzat nyáron sem kap közvetlen napsugárzást, ezért a nappal felvett hő nem szárítja ki. Éjszaka viszont ugyanúgy – nagy emissziójú felületnél lényegében akadálytalanul – sugároz a hideg égbolt felé, és a felülete a környező levegő hőmérséklete alá hűl. Ez az égboltsugárzásos alulhűlés: derült, szélcsendes éjszakán a homlokzat 3–5 °C-kal is hidegebb lehet a levegőnél, ekkor pedig a felületre páralecsapódás kerül. A nedves felület és a fény hiánya együtt adja az algásodás és a zöldülő homlokzat feltételrendszerét. Ez elsősorban nem esztétikai kérdés: a tartósan nedves vakolatréteg fagyaprózódása és a bevonat lehámlása az újrafestési ciklust rövidíti.

Lépcsőház, közös terek és a hőhidak: itt dől el a penészkérdés

A lépcsőház, a fűtetlen közlekedő és a lakások külső sarkai azért kritikusak, mert itt a legalacsonyabb a belső felületi hőmérséklet. A penészgomba nem a kondenzációnál – vagyis nem a harmatpont elérésekor – indul meg, hanem lényegesen korábban: a legtöbb épületfizikai gombafaj csírázásához elegendő a felület melletti kb. 80%-os relatív páratartalom. Az MSZ EN ISO 13788 ezért nem a kondenzációt, hanem a kritikus felületi páratartalmat teszi meg értékelési kritériumnak, és ezt a hőmérsékleti tényezővel (fRsi) fejezi ki.

A számítás lépésenként a következő. A belső felületi hőmérséklet stacionárius állapotban: θsi = θi − U · Rsi · (θi − θe), ahol θi a belső, θe a külső levegő hőmérséklete (°C), U a szerkezet hőátbocsátási tényezője (W/m²K), Rsi pedig a belső felületi hőátadási ellenállás (m²K/W). A penészértékeléshez az MSZ EN ISO 13788 Rsi = 0,25 m²K/W értéket ír elő – ez tudatosan rosszabb (nagyobb) a hőveszteség-számításban használt 0,13 m²K/W-nál, mert a bútorral takart, gyengén átszellőzött sarkot modellezi. Egy 38 cm-es, kétoldalt vakolt tömör téglafalnál U ≈ 1,40 W/m²K. Behelyettesítve, θi = 20 °C és θe = −5 °C mellett: θsi = 20 − 1,40 · 0,25 · 25 = 20 − 8,75 = 11,25 °C.

A hőmérsékleti tényező ebből: fRsi = (θsi − θe) / (θi − θe) = (11,25 + 5) / 25 = 0,65. A felületi relatív páratartalom kiszámításához a telítési gőznyomás kell. Az MSZ EN ISO 13788 szerinti Magnus-alakkal – psat = 610,5 · exp(17,269 · θ / (237,3 + θ)) a fagypont felett – psat(20 °C) = 2 337 Pa, tehát 50%-os belső relatív páratartalomnál a parciális gőznyomás pi = 1 169 Pa. psat(11,25 °C) = 1 334 Pa, így a felületi relatív páratartalom φsi = 1 169 / 1 334 = 0,876, azaz 87,6%. Ez jóval a 80%-os penészküszöb felett van. Visszafelé számolva: ahhoz, hogy φsi = 80% legyen, psat,si ≥ 1 169 / 0,80 = 1 461 Pa kell, ami 12,6 °C felületi hőmérsékletnek felel meg, és ebből adódik a gyakorlatban használt fRsi ≥ 0,70 küszöb, mert (12,6 + 5) / 25 = 0,705.

Tetőfelület és felső szint: itt van a bevonat legerősebb, mért érve

A legfelső szint és a lapostető nyári viselkedése az egyetlen olyan probléma, amelyre a bevonatnak akkreditált mérési háttere van. A sötét tetőhéjazat és a napnak kitett homlokzat nyáron 60–80 °C felületi hőmérsékletet is felvesz, és ez a hő a szerkezeten keresztül, késleltetve jut a belső térbe. A hatás a napsugárzás visszaverésével csökkenthető, és ez az a tulajdonság, amit a MIG-ESP-n harmadik fél megmért.

Az, hogy éppen ez a sáv van megmérve, nem véletlen: a Földet elérő napsugárzás energiájának mintegy 99%-a a 300–2 500 nm közötti tartományban érkezik, és ennek zöme a mérés által lefedett 500–1 600 nm sávra esik. Üzemeltetői nyelvre fordítva: a kezelt felület nyáron lényegesen hűvösebb marad, ami csökkenti a legfelső szint túlmelegedését és a hűtőgépészet csúcsterhelését. Ez felületi hőmérsékleti és hűtésoldali állítás – nem hőszigetelés, és nem U-érték. Külön hangsúlyozzuk, mert a két adat könnyen összekeverhető: a napsugárzás-visszaverés (rövidhullámú, 300–2 500 nm) nem azonos azzal a hosszúhullámú, 5,5–23,3 µm-es tartományra vonatkozó visszaverési értékkel, amelyet a gyártói terméklapok külön közölnek. A kettő két különböző fizikai jelenség, és a két szám nem cserélhető fel.

Pince, alsó szint és a nyári pincehatás

A pincében és a talajjal érintkező alsó szinten a probléma nyáron súlyosbodik, nem télen. A talajhőmérséklet 2–3 m mélységben egész évben 10–14 °C körüli, a nyári külső levegő viszont meleg és magas abszolút nedvességtartalmú. Ha ezt a levegőt beszellőztetik a pincébe, a hideg falfelületen a felületi relatív páratartalom azonnal átlépi a penészküszöböt. Egy példa a nagyságrendre: 28 °C-os, 60% relatív páratartalmú külső levegő harmatpontja kb. 19,5 °C; ha ez a levegő egy 14 °C-os pincefalhoz ér, a felületen nemcsak a 80%-os küszöböt lépi át, hanem kondenzáció is kialakul. Ez tipikusan üzemeltetési, nem anyagválasztási hiba: a nyári pincei szellőztetést a hajnali órákra kell korlátozni, vagy harmatpont-vezérelt, szabályozott üzeműre kell átállítani. Bevonat ezen a mechanizmuson nem segít; ami segíthet, az a szellőzési protokoll és – ha a fal valóban nedves – a nedvességforrás megszüntetése és a szerkezet kiszárítása.

A lakott épület kényszere: nem lehet állványerdő hónapokig

Az üzemeltetői döntésben gyakran nem a négyzetméterár a szűk keresztmetszet, hanem a kivitelezés logisztikája. Egy homlokzati táblás hőszigetelő rendszer (ETICS) felállványozott állapotban 6–12 hetet is igénybe vesz, ezalatt az érintett lakások ablakai előtt idegenek dolgoznak, a szállodai szobák egy része eladhatatlan vagy értékvesztett, és az állvány önmagában biztonsági és biztosítási kérdés. Egy szállodánál ez közvetlenül forintosítható: kiesett szobaéjszaka × átlagos szobaár. Egy társasháznál nem forintosítható, de politikailag az egyik legnehezebb tétel, mert minden lakó közvetlenül megéli.

A vékonyréteg-bevonat ebben a dimenzióban valós, geometriai előnyt kínál, és ezt teljesítményállítás nélkül is ki lehet mondani. A rendszer száraz rétegvastagsága rétegenként 200 µm (0,20 mm), két rétegben összesen 0,40 mm. Nincs bontás, nincs érdemi többletteher, nincs rögzítés a szerkezetbe, a munka szakaszolható, és a rétegvastagság miatt a párkányzat, a nyílászáró-káva és a homlokzati tagozat geometriája változatlan marad. Műemléki és védett homlokzatnál, valamint szűk telekhatárnál ez sokszor nem előny, hanem az egyetlen járható út. Hangsúlyozzuk: ez geometriai és logisztikai tény, nem hőtechnikai teljesítmény – a két érvet nem szabad összecsúsztatni.

Az anyagszükséglet és az ütem tervezhető. Az alkalmazási leírás szerint a fogyasztás két fehér réteg esetén kb. 0,50 l/m², illetve kb. 0,25 l/m² fehér első réteg és kb. 0,25 l/m² színes második réteg bontásban; durva, strukturált vagy erősen nedvszívó felületen ennél lényegesen több. Egy 1 200 m²-es homlokzatnál ez 1 200 × 0,50 = 600 liter bevonat, az alapozó mennyiségén felül. Az ütemtervet a száradási idők határozzák meg: alapozó után minimum 12 óra, a bevonatrétegek között minimum 24 óra várakozás. Egy homlokzatszakasz tehát alapozás nélkül sem készül el három munkanapnál rövidebb idő alatt, alapozással négy nap. Ebből következik, hogy a reális tervezési egység nem az egész épület, hanem a homlokzatszakasz vagy a lakásegység, és a szakaszok párhuzamosíthatók.

Belső oldali beavatkozás lakásonként vagy közös területen

A belső oldali beavatkozásnak két, jogilag és fizikailag különböző esete van: a közös területen (lépcsőház, közlekedő, pince, gépészeti tér) végzett munka, és a lakáson vagy szállodai szobán belüli munka. A kettőt a döntési folyamat és a kockázat is elválasztja.

Fizikailag a belső oldalon óvatosnak kell lenni. A hagyományos belső oldali hőszigetelésnél a szerkezet hőmérsékleti profilja megváltozik: a régi falazat hidegebbé válik, mert a fűtött tér és a fal közé szigetelés kerül, és a kondenzációs kockázat a szigetelés és a fal határfelületére tolódik. Ez vékonyréteg-bevonatnál a rétegvastagság miatt nagyságrendekkel kisebb hatás, de az irány ugyanaz, és van egy sajátos következménye is, amit ki kell mondani.

Ami a belső oldalon védhetően állítható, az anyagi jellegű: a bevonat páraáteresztő, tehát nem zárja el a falszerkezetet. Ezt a CE-teljesítménynyilatkozatok számszerűsítik is: a vízgőz-diffúziós egyenértékű légrétegvastagság (sd) a beltéri terméknél 0,06 m ± 0,02 m, a kültérinél 0,05 m ± 0,02 m az EN 15824:2017 szerint. Összehasonlításul: az sd az a levegőréteg-vastagság, amely ugyanakkora diffúziós ellenállást jelentene; 0,05 m gyakorlatilag nyitott rétegnek felel meg, míg egy párazáró fólia sd-je 20–100 m nagyságrendű. A víz felvételére a kültéri terméknél < 0,1 kg/(m²·h^0,5), a beltérinél < 0,3 kg/(m²·h^0,5) az érték, a tapadószilárdság mindkettőnél ≥ 0,3 MPa. Ezek deklarált, a nyilatkozat aláírásával vállalt teljesítmények – szemben a hővezetési tényezővel, ahol ugyanezen a lapon NPD áll.

Application of MIG Interior Coating – a beltéri bevonat felhordása

A videó a beltéri bevonat kézi felhordását mutatja be lakótéri falfelületen. Üzemeltetői szempontból három dolog olvasható le belőle. Egy: a munka klasszikus festőmunka-jellegű, nem szárazépítés – nincs bontás, nincs poros vágás, nincs rögzítés a falba. Kettő: a felhordás hengerrel történik, az alkalmazási leírás szerint sima felületre 8–12 mm, durva vagy strukturált felületre 18–22 mm szálhosszúságú állatszőr hengerrel, keresztirányú mozgatással (függőlegesen, vízszintesen és átlósan), a falat megszakítás nélkül, felülről lefelé haladva a csíkosodás elkerülésére. Három: a rétegszám kötött, két réteg, és az első réteg mindig fehér; a leírás ezt a fehér első réteg nagy fényvisszaverő képességével indokolja. A rétegvastagságot rétegenként mérőfésűvel kell ellenőrizni, és a leírás kifejezetten kimondja, hogy a túl vékony felhordás a működőképesség szempontjából problémás, a túl vastag nem. Egy lakás vagy szállodai szoba tehát a bútorok elhúzásával, takarásával és a két réteg közötti minimum 24 órás száradással együtt reálisan 3–4 munkanapos ciklus. Ez az a szám, amivel a szállodai szobakiesést vagy a lakók türelmét tervezni kell.

Penészpanaszok kezelése és a jogi kockázat

A penészpanasz üzemeltetőnél nem esztétikai, hanem felelősségi kérdés. Bérbeadásnál a lakások és helyiségek bérletére vonatkozó 1993. évi LXXVIII. törvény 10. §-a a bérbeadó kötelezettségévé teszi az épület karbantartását, a központi berendezések állandó üzemképes állapotát és a közös használatra szolgáló helyiségek hibáinak megszüntetését; társasházban a közös tulajdonban álló épületszerkezet hibájából eredő kárért a közösség tartozik helytállni. Szállodánál a szolgáltatás hibás teljesítése és a vendégértékelésben megjelenő reputációs kár együtt jelentkezik. A gyakorlati következmény: a penészpanaszt dokumentált okfeltárás nélkül lezárni – lefestéssel, hipózással, „szellőztessen többet” tanáccsal – az üzemeltető számára a legdrágább út, mert a panasz visszatér, és a visszatérés már bizonyítja a beavatkozás elégtelenségét.

A védhető eljárás lépései: (1) a nedvességforrás azonosítása mérésben, nem szemrevételezésben – falnedvességnél fúrásmintás, tömegszázalékos meghatározással, mert a felületi kézi műszer csak tájékoztató; (2) a felület hőmérsékleti tényezőjének (fRsi) ellenőrzése számítással vagy hőkamerás felvétellel; (3) a belső klíma dokumentálása adatgyűjtős hőmérséklet- és páratartalom-mérővel, legalább egy fűtési szezonon át, legalább órás mintavétellel; (4) csak ezután anyag- és rétegrend-választás. A hőkamerás felvétel ebben a láncban a hőhidak és a hőveszteségek diagnosztikájára való – ez a termográfia klasszikus, legitim felhasználása. Arra viszont nem alkalmas, hogy egy bevonat előtte–utána teljesítményét bizonyítsa, mert a felvétel a felület látszólagos hőmérsékletét méri, az pedig éppen a felület emissziójától is függ: ha a bevonat megváltoztatja az emissziót, a hőkamera más értéket ír ki akkor is, ha a hőáram nem változott. Ez nem elméleti kifogás – éppen ezért kérnek a mérési szakemberek emissziókorrekciót vagy ismert emissziójú referenciamatricát minden termográfiás jegyzőkönyvhöz.

A közös tulajdon és a lakógyűlés: milyen döntés kell mihez

A társasházi beavatkozás első kérdése nem műszaki, hanem tulajdonjogi: mit érint a munka. A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 1. § (2) bekezdése szerint az épület tartószerkezetei, azok részei, továbbá az épület biztonságát (állékonyságát) vagy a tulajdonostársak közös célját szolgáló épületrész, épületberendezés és vagyontárgy akkor is közös tulajdonba tartozik, ha az a külön tulajdonban álló lakáson vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségen belül van. A homlokzati fal, a lépcsőház, a pince és a tetőszerkezet ennek alapján közös tulajdon; a lakás belső, nem tartó válaszfala és felületképzése jellemzően külön tulajdon.

• 1. § (2): a tartószerkezet és a közös célt szolgáló épületrész közös tulajdon, akkor is, ha a lakáson belül van – a homlokzati bevonat tehát közös tulajdont érintő munka.
• 13. § (1): a közösség szerveit, azok hatáskörét, jogait és kötelezettségeit, valamint a közös költség viselésének szabályait a szervezeti-működési szabályzat (SZMSZ) határozza meg – a döntési küszöböket először itt kell megnézni.
• 20. § (1) b): a tulajdonostárs köteles lehetővé tenni és tűrni, hogy a lakásába a közösség megbízottja a közös tulajdonban álló épületrészekkel összefüggő ellenőrzés és fenntartási munkák elvégzése céljából arra alkalmas időben bejuthasson – ez a közös tulajdont érintő munkára vonatkozik, nem a lakás saját felületképzésére.
• 24. § (2) d): a szervezeti-működési szabályzat rendelkezik a felújítási alap képzéséről, a hozzájárulás mértékéről és az alap felhasználásának szabályairól – a bevonatos beavatkozás ebből finanszírozható, ha az alap célja ezt lefedi.
• 28. § (1) b): a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik a közös tulajdonban álló épületrészek használatáról, hasznosításáról, fenntartásáról és a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadások vállalásáról szóló döntés.
• 36. §: a közgyűlés akkor határozatképes, ha azon az összes tulajdoni hányad több mint felével rendelkező tulajdonostársak jelen vannak.
• 37. §: határozatképtelenség esetén az eredeti napirenddel, tizenöt napon belül megismételt közgyűlést kell tartani, amely a jelen lévők tulajdoni hányadától függetlenül határozatképes.
• 38. § (1)–(3): a szavazati jog a tulajdoni hányad arányában illeti meg a tulajdonostársakat; a közgyűlés – eltérő rendelkezés hiányában – a jelen lévők tulajdoni hányada szerinti egyszerű szavazattöbbséggel dönt; a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás vállalásához azonban a tulajdonostársak egyhangú határozata szükséges.
• 42. § (1): bármely tulajdonostárs keresettel kérheti a bíróságtól a határozat érvénytelenségének megállapítását a meghozataltól számított hatvan napon belül.

A gyakorlatban két buktató van. Az egyik a megismételt közgyűlés: az, hogy a 37. § szerint a jelen lévők tulajdoni hányadától függetlenül határozatképes, nem írja felül a 38. § (3) szerinti egyhangúsági követelményt. Kevés tulajdonostárssal határozatképes megismételt közgyűlésen tehát nem lehet érvényesen meghozni olyan döntést, amely a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadást vállal – a határozat a hatvannapos határidőn belül megtámadható, és a beruházás közben dőlhet meg. A másik, hogy annak megítélése, mi tartozik a rendes gazdálkodás körébe, tényállásfüggő: a homlokzat állagmegóvó karbantartása jellemzően igen, a felújítási alap kereteit meghaladó, több éves fenntartási keretet lekötő beruházás jellemzően nem. Ezt a besorolást a közös képviselő ne saját hatáskörben döntse el – kérjen jogi állásfoglalást, és a jegyzőkönyvben rögzítse az indokolást is, ne csak az eredményt.

Ütemterv és döntési naptár közös képviselőnek

Tizenkét–tizennyolc hónapos döntési naptár

Szállodai sajátosság: szezonalitás és szobakiesés

Szállodánál a naptár nem szabadon mozgatható. A kivitelezés a holtszezonba kerül, ami Magyarországon jellemzően a január–március és a november eleji ablak – ez viszont éppen az az időszak, amikor a kültéri felhordás klímafeltételei a legszigorúbbak, és amikor a feldolgozási hőmérséklet-tartomány ismerete nélkül a munka nem tervezhető. Ezért javasoljuk, hogy szállodai projektnél a belső, back-of-house és közlekedői felületek kerüljenek a téli ablakba, a homlokzat és a tetőfelület pedig a tavaszi–őszi átmeneti időszakba, szakaszolva. A szállodai KPI a fajlagos energiafelhasználásnál is beszédesebb formában rögzíthető: kWh/kiadott szoba, mert ez a foglaltságtól függetlenített mérőszám, és a pénzügyi vezetés is ezt olvassa. A wellness- és medencetér külön elbírálást igényel: ott a felületi kár elsődleges oka a légtechnika kapacitása és a relatív páratartalom csúcsa, tehát a felületképzés csak a légtechnika rendezése után van soron.

Összefoglalás: mit tegyen a döntés-előkészítő

Az üzemeltetői döntés akkor védhető, ha a beavatkozást ahhoz a hibamechanizmushoz rendeli, amelyre az valóban hat, és nem ahhoz, amelyikre a legerősebb marketingüzenet készült. A vékonyréteg-bevonat esetében a bizonyíték-erősség sorrendje egyértelmű: legerősebb a napsugárzás-visszaverés akkreditált mérése (MFPA Weimar) és az abból következő nyári felületi hőmérséklet-csökkenés; ezt követi a páraáteresztő felületképzés a CE-teljesítménynyilatkozatban deklarált anyagjellemzőkkel (sd, vízfelvétel, tapadószilárdság); a kültéri, alacsony emissziójú felület kisebb éjszakai páralecsapódása irányadó, de nem ezen a terméken mért; a téli fűtési megtakarítás pedig jelenleg nem igazolt. Ebben a sorrendben szabad érvelni – és ebben a sorrendben érdemes a jegyzőkönyvbe is írni.

1. Mérje fel a panaszt zónánként, és tegye mellé a saját hibajegy-idősorát – ez az egyetlen adat, ami már ma a birtokában van.
2. Számíttassa ki a kritikus csomópontokra az fRsi értéket, és fogadja el döntési küszöbnek az fRsi ≥ 0,70 kritériumot; rögzítse szerződésben vagy tervezői nyilatkozatban, mert jogszabály általános fRsi-követelményt nem támaszt.
3. Kérje be írásban a CE-teljesítménynyilatkozatot, és nézze meg a hővezetési tényező sorát. Ha ott NPD áll, a terméket ne energetikai megfelelés indokával terjessze a közgyűlés elé.
4. Menekülési útvonalra tervezett belső felületnél kérje a tűzvédelmi osztály írásbeli tisztázását, mert a CE-nyilatkozatok B-s1,d0-t deklarálnak, a magyar nyelvű gyártói anyagok viszont A2-s1,d0-t említenek.
5. Kérje be a feldolgozási hőmérséklet- és páratartalom-tartományt – erre jelenleg nincs nyilvános magyar adat, és e nélkül a kültéri munkaablak nem tervezhető.
6. Kérje be a napsugárzás-reflektancia öregítés utáni ismételt mérését, valamint a félgömbi emisszió mérési jegyzőkönyvét – a keringő emissziószámok (0,315, illetve az R = 0,756-ból adódó 0,244) között mintegy 30% az eltérés.
7. Írja bele a szerződésbe a rétegvastagság-mérési kötelezettséget (fésűs mérés rétegenként, 200 µm/réteg) és a fotódokumentációt, mert a bevonat működésének feltétele az előírt rétegvastagság.
8. Jelöljön ki kontrollfelületet ugyanazon az épületen, azonos tájolással – kontroll nélküli pilotból nem lesz megvédhető eredmény.
9. Utasítson vissza minden penészirtó, antimikrobiális, fertőtlenítő vagy egészségügyi hatásra vonatkozó szerződéses ígéretet: az ilyen állítás 528/2012/EU szerint biocid termékké minősíti a bevonatot, és a kockázatot Önre terheli.
10. A közgyűlési jegyzőkönyvben a műszaki tartalmat rétegrendi bontásban rögzítse, és tisztázza előre, hogy a kiadás a rendes gazdálkodás körébe tartozik-e, mert ettől függ a szükséges szavazatarány és a hatvannapos megtámadhatóság kockázata.