Sd = 0,05 m: mit jelent a páradiffúziós ellenállás a homlokzaton

Egy homlokzati bevonat kiválasztásakor a szín, a fedőképesség és a tartósság kerül először szóba. Épületfizikai szempontból azonban egyetlen szám dönt el többet mindezeknél: a bevonat páradiffúziós ellenállását kifejező Sd érték. Ez határozza meg, hogy a réteg mennyire akadályozza a vízgőz átjutását a falszerkezeten, vagyis hogy a homlokzat képes-e kiszáradni azon a felületen, amelyet éppen bevonunk. Az alábbi anyag a fogalom pontos definíciójától indul, végigveszi a szabványos osztályhatárokat és a mérési eljárás két változatát, majd két levezetett számítási példán mutatja meg, mekkora valós különbséget okoz az Sd a fal nedvességforgalmában. A hivatkozási alap a MIG-ESP Exterior teljesítménynyilatkozatában deklarált Sd = 0,05 m ± 0,02 m.

Az Sd definíciója és mértékegysége

Egy anyagréteg vízgőzzel szembeni viselkedését két, egymásból származtatott mennyiség írja le. Az első a vízgőz-diffúziós ellenállási tényező (jele: μ, mértékegység nélküli szám), amely azt mondja meg, hányszor nagyobb az adott anyag diffúziós ellenállása az ugyanolyan vastagságú, nyugvó levegőrétegénél. A levegőre definíció szerint μ = 1. A második a vízgőz-diffúziós egyenértékű légrétegvastagság (jele: Sd, mértékegysége méter), amely a rétegvastagsággal súlyozott ellenállás:

Az Sd értelmezése szemléletes: ha egy bevonat Sd értéke 0,05 m, akkor a rajta áthaladó vízgőz pontosan akkora ellenállásba ütközik, mintha 5 cm vastag, nyugvó levegőrétegen kellene átdiffundálnia. Ez a mennyiség azért praktikus, mert rétegenként egyszerűen összeadható: egy szerkezet teljes diffúziós ellenállását az egyes rétegek Sd értékeinek összege adja. Ezért lehet egy homlokzati bevonat hatását a fal egészére közvetlenül, számokkal értékelni.

A bevonatoknál a mérés szabványos módszere a csészés (cup) eljárás: MSZ EN ISO 7783 festékekre és lakkokra, illetve MSZ EN ISO 12572 általános építőanyagokra. Mindkettő azonos elven működik: ismert páratartalmat tartó sóoldat fölé zárt csészére feszítik a mintát, a csészét szabályozott klímájú térbe helyezik, és a rendszeres tömegméréssel meghatározott állandósult tömegáramból számolják az átáramlott vízgőz mennyiségét. Az EN 15824:2017 harmonizált szabvány, amely a szerves kötőanyagú külső és belső vakolatokra vonatkozik, ezt az EN ISO 7783 szerinti vizsgálatot írja elő.

Szárazcsészés és nedvescsészés mérés: miért nem egyetlen szám az Sd

A mért Sd nem egyetlen, abszolút anyagi állandó: függ attól, milyen páratartalom-tartományban mérték. A gyakorlatban két elrendezés használatos. A szárazcsészés eljárásban a csészében szárítószer van, a minta két oldala között jellemzően 0 és 50 % relatív páratartalom közötti a különbség; a nedvescsészés eljárásban telített sóoldat, jellemzően 50 és 93 % közötti tartomány. A különbség nem formális: a kapillárisan aktív, porózus rétegekben magasabb páratartalomnál megindul a felületi és a kapilláris folyadéktranszport, ezért ugyanaz a minta a nedvescsészés mérésben rendszerint kisebb Sd értéket ad, mint a szárazcsészésben. A teljesítménynyilatkozat általában nem közli, melyik elrendezés adta a deklarált értéket. Higrotermikus szimulációhoz ezért nem elég a deklarált szám: a vizsgálati jegyzőkönyvből kell kiolvasni a mérési körülményeket.

A vékonyság szerepe: ugyanaz az anyag, más Sd

Mivel Sd = μ · d, ugyanabból az anyagból vastagabb réteg arányosan nagyobb diffúziós ellenállást ad. Ez azt is jelenti, hogy egy bevonat Sd értéke önmagában nem jellemzi az anyagot, csak a kész réteget. A MIG-ESP alkalmazási leírása két rétegben, összesen 0,40 mm száraz rétegvastagságot ír elő (rétegenként 200 μm, rétegvastagság-mérő fésűvel ellenőrizve). Ebből a bevonat anyagának μ értéke visszaszámolható:

A rétegvastagságnak ez a szerepe a kivitelezésre is átfordítható. A gyártó alkalmazási leírása szerint a túl vékony felhordás problémás lehet a működőképesség szempontjából, a túl vastag felhordás viszont nem az. Páratechnikai szempontból ez árnyalást kíván: a vastagabb réteg az Sd = μ · d összefüggés miatt arányosan nagyobb diffúziós ellenállást ad. A nagyságrend azonban megnyugtató. Ha a felhordott réteg a duplájára, 0,80 mm-re nő, a visszaszámolt μ = 125 mellett az Sd értéke 0,10 m lesz, ami még mindig a legnyitottabb szabványos osztályba esik. A rétegrend betartása tehát nem azért fontos, mert a kis túllépés páratechnikai kockázatot hordozna, hanem mert a deklarált érték csak az előírt rétegvastagságnál érvényes, és ellenőrizhető kivitelezési adatra a tervlapon szükség van.

Küszöbök: nyitott, féligáteresztő, párazáró tartomány

A homlokzati bevonatok páraáteresztését az MSZ EN 1062-1 szabvány osztályozza, három kategóriában. A besorolás a mért Sd értéken alapul, és minden komoly európai adatlapon szerepel V1, V2 vagy V3 jelöléssel.

A besorolás nem értékítélet: egy V3 bevonat bizonyos feladatokra (például repedésáthidalásra betonfelületen, ahol a diffúziót amúgy sem a bevonat korlátozza) helyes választás lehet. A besorolás akkor válik döntővé, amikor a falszerkezet kiszáradása a felületen keresztül történik: nedves falazatnál, felszívódó nedvességgel érintett lábazatnál, vastag tömör falú műemléknél, vagy belső oldali kezelésnél.

Fontos, hogy az osztályhatárok tízes léptékben követik egymást: a V1 és V2 határa 0,14 m, a V2 és V3 határa pontosan a tízszerese, 1,4 m. Ezért egy adatlapon a puszta osztályjelölés kevés: a V1 tartományon belül is több mint tízszeres eltérés lehet egy 0,01 m és egy 0,13 m Sd értékű termék között. A tervezéshez a konkrét szám kell.

Jellemző Sd értékek a szerkezet rétegeire

Az alábbi tájékoztató tartományok az épületfizikai szakirodalomból és a szabványos anyagjellemzőkből származnak. Nem termékadatok: konkrét szerkezet méretezéséhez mindig a gyártó deklarált értékét kell használni. A vékony festékrétegeknél a szakirodalom közvetlenül az Sd értéket adja meg, mert a rétegvastagság a felhordás módjától függően nagyságrendnyit szórhat; ezért ezekben a sorokban a μ oszlop üresen marad.

Mivel egyenértékű a 0,05 m: a mészfestés viszonyítási pontja

A 0,05 m-es Sd értelmezéséhez a legjobb viszonyítási pont a hagyományos mészfestés. A meszelt homlokzat évszázados referencia: a történeti falazatok éppen azért maradtak fenn, mert a rájuk kerülő bevonat gyakorlatilag nem korlátozta a kiszáradást. A mészfesték jellemző Sd értéke 0,01–0,05 m tartományba esik, azaz a MIG-ESP Exterior deklarált értéke ennek a tartománynak a felső végén helyezkedik el.

Két további átszámítás segít az arányok érzékelésében. A 0,05 m-es Sd diffúziós szempontból nagyjából 5 mm mész-cement vakolattal (μ ≈ 10) egyenértékű, illetve mintegy 2,5 mm EPS-lemezzel (μ ≈ 20). Ez a bevonat által hozzáadott diffúziós ellenállás nagyságrendje egy homlokzaton: az össz-szerkezethez képest elhanyagolható.

A harmonizált szabvány megválasztása maga is információ a termékről. Az EN 15824 a szerves kötőanyagú külső és belső vakolatok szabványa; az ásványi (mész- és cementkötésű) vakolatokra az EN 998-1 vonatkozik. A MIG-ESP termékváltozatok teljesítménynyilatkozatai az EN 15824:2017-re hivatkoznak, és a rendeltetést szerves kötőanyagú vékonyréteg-vakolatként (Dünnschichtisolierputz mit organischen Bindemitteln) írják le. A gyártói kommunikációban gyakran szereplő ásványi jelleg tehát a töltőanyagokra, nem a kötőanyag-rendszerre vonatkozik; a CE-besorolás szempontjából a termék szerves kötőanyagú vékonyréteg-vakolat. Ez a besorolás dönti el azt is, mely jellemzőket kell egyáltalán deklarálni.

A táblázat egy gyakran figyelmen kívül hagyott részletet is megmutat: a három termékváltozat páraáteresztés szempontjából gyakorlatilag azonos (0,05–0,06 m), a vízfelvételi teljesítményük viszont ötszörös eltérést mutat, és ezzel az MSZ EN 1062-1 szerinti W-osztályuk is más lesz. Ez logikus, hiszen a beltéri változatoknál a csapóeső elleni védelem nem követelmény. A gyakorlati következtetés: a beltéri termékváltozat kültéren nem helyettesítheti a külsőt, és ezt nem a páratechnika, hanem a vízfelvétel indokolja.

Miért nem elég a „páraáteresztő” szó egy adatlapon

A páraáteresztő, lélegző, diffúzióra nyitott kifejezések nem szabályozott fogalmak, számszerű tartalmuk nincs. Ugyanezt a szót leírhatja egy Sd = 0,03 m és egy Sd = 1,2 m értékű termék adatlapja is, holott a kettő között negyvenszeres különbség van. A tervezőnek ezért mindig a számot kell keresnie, nem a jelzőt.

Hogy a különbség nagyságrendje látható legyen, végezzünk el egy konkrét diffúziós számítást. A stacioner (állandósult) diffúziós áramsűrűség az MSZ EN ISO 13788 szerinti Glaser-módszerben:

Vizsgált szerkezet: 38 cm tömör tégla falazat (μ = 10, Sd = 3,80 m) és 1,5 cm belső mész-cement vakolat (μ = 10, Sd = 0,15 m), összesen 3,95 m bevonat nélkül. Peremfeltételek: belső oldalon 20 °C és 50 % relatív páratartalom (telítési nyomás 2 340 Pa, parciális nyomás 1 170 Pa), külső oldalon 0 °C és 80 % relatív páratartalom (telítési nyomás 611 Pa, parciális nyomás 489 Pa). A hajtóerő tehát Δp = 681 Pa.

Behelyettesítve a bevonat nélküli esetre: g = 2,0 · 10⁻¹⁰ · 681 / 3,95 = 3,45 · 10⁻⁸ kg/(m²·s), ami napra átszámítva 2,98 g/(m²·nap). Ugyanez a számítás négy különböző külső bevonattal:

Az eredmény egyben azt is megmutatja, mit nem szabad állítani. Az, hogy egy bevonat Sd értéke 0,05 m, nem jelenti azt, hogy a fal szárazabb lesz tőle, mint bevonat nélkül, hiszen a bevonat a diffúziós ellenállást csak növelni tudja, csökkenteni nem. A helyes megfogalmazás az, hogy a bevonat gyakorlatilag nem rontja a fal kiszáradási képességét, miközben más funkciókat (esővédelem, napsugárzás-visszaverés, felületvédelem) ellát.

Esővédelem és páraáteresztés együtt: a vízfelvételi kritérium

A páraáteresztés önmagában nem elegendő kritérium egy külső bevonathoz. Egy homlokzatnak egyszerre kell két, egymásnak látszólag ellentmondó követelménynek megfelelnie: kifelé engednie a gőz alakú nedvességet, befelé viszont nem engednie a folyékony vizet. A két tulajdonságot két különböző mennyiség írja le, és a helyes bevonat mindkettőben teljesít.

A folyékony víz felvételét a vízfelvételi együttható (w-érték) jellemzi, mértékegysége kg/(m²·h^0,5). A négyzetgyökös időfüggés abból ered, hogy a kapilláris felszívás során a felvett vízmennyiség az eltelt idő négyzetgyökével arányos, tehát a felszívás üteme az idővel csökken. A mérés szabványos módszere az MSZ EN 1062-3, az osztályba sorolás pedig az MSZ EN 1062-1 szerint történik:

A Künzel-kritérium: a két érték szorzata

A német épületfizikai gyakorlat a két tulajdonságot nem külön-külön, hanem együtt értékeli. A DIN 4108-3 szabványban és a szakirodalomban Künzel-kritériumként ismert hármas feltétel egy homlokzati bevonatra a következő: w ≤ 0,5 kg/(m²·h^0,5), Sd ≤ 2,0 m, és a kettő szorzata w · Sd ≤ 0,2 kg/(m·h^0,5). A szorzat azért lényeges, mert egy nagyon vízzáró, de párazáró bevonat éppúgy nedvességet halmoz fel a szerkezetben, mint egy nyitott, de vizet felszívó.

Az Sd hatása a fal száradására

A diffúziós áram önmagában absztrakt szám. A gyakorlatban az érdekli a tervezőt, hogy egy nedves szerkezet mennyi idő alatt szárad ki, és ezt mennyiben befolyásolja a felületre kerülő bevonat. Az alábbi számítás ezt vezeti le, ugyanazon a 38 cm-es tömör tégla falon.

Feltevés: a falazat 1 térfogatszázalék többletnedvességet tartalmaz az egyensúlyi állapothoz képest. Ez 0,38 m falvastagságra vetítve 0,0038 m³/m², azaz 3,8 kg/m² eltávolítandó vizet jelent. A kiszáradás kifelé, a homlokzaton keresztül történik; a falkeresztmetszet felének ellenállásával számolunk (0,19 m és μ = 10, azaz Sd = 1,90 m). Peremfeltételek: a fal belsejében 15 °C és 100 % relatív páratartalom (p = 1 704 Pa), a külső levegőben 15 °C és 70 % relatív páratartalom (p = 1 193 Pa), tehát Δp = 511 Pa.

A számítás egyben megmutatja azt a mérnöki tényt is, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak: egy nedves falszerkezet kiszáradása években mérhető folyamat, nem hetekben. A bevonat megválasztása ezen a több éves időskálán fejti ki hatását, ezért a hiba következménye is késleltetve, jellemzően a második-harmadik fűtési szezonban jelenik meg.

MIG DHMb mikromembrán technológia (magyar nyelvű animáció, 1:49)

A gyártó másfél perces magyar nyelvű animációja a DHMb (Dynamic Hybrid Membrane) modellt mutatja be: azt az elképzelést, amely szerint a bevonat mikroporózus szerkezete szabályozza a nedvesség és a hőenergia átjutását a rétegen. Az animáció a pórusszerkezet szintjén magyarázza a páraszabályozást. A jelen cikk szempontjából ebből az az elem támasztható alá dokumentummal, amelyet a teljesítménynyilatkozat is deklarál: a réteg mérhető, kis vízgőz-diffúziós ellenállású, egyben nagyon kis vízfelvételű. A videóban bemutatott pórusméret-tartományra és porozitásra vonatkozó adatokhoz porozimetriás mérési jegyzőkönyvet (BET-gázadszorpció vagy higanyos porozimetria) az általunk ismert anyagban nem találtunk, ezért ezek az elemek modellként, nem mért adatként értelmezendők. Ez a különbségtétel a tervezői döntés szempontjából lényeges: az Sd = 0,05 m akkor is használható bemenő adat, ha a mögötte álló pórusszerkezeti magyarázat nincs mérésekkel dokumentálva.

Tipikus hiba: párazáró festék nedves vagy műemléki falon

A homlokzati nedvességkárok jelentős része nem tervezési, hanem karbantartási döntésből ered: egy régi, tömör falazatú épületre az addigi mészfestés helyett vastagrétegű, diszperziós vagy elasztikus bevonat kerül. A hatás a fenti táblázatokból közvetlenül leolvasható: a fal kiszáradási ideje másfél-kétszeresére nő, miközben a nedvességbevitel (felszívódó nedvesség, csapóeső a nem kezelt felületeken, belső páraterhelés) változatlan marad. Az egyensúly a magasabb nedvességtartalom felé tolódik el.

A következmények jellemző sorrendje a gyakorlatban: először a bevonat mögötti sókivirágzás és a réteg helyi felhólyagosodása, majd fagyási-olvadási ciklusok hatására a bevonat és a vakolat leválása foltokban, végül a falazat fagykárosodása. Sóterhelt falazatnál (istálló, pince, régi lábazat) a folyamat gyorsabb, mert a sók a párolgási zónában kristályosodnak ki, és ha ez a zóna a bevonat mögé kerül, a kristályosodási nyomás mechanikusan bontja a réteget.

Egy ezzel rokon félreértés a belső oldali alkalmazásnál jelentkezik. A kis Sd értékű beltéri bevonat nem párafékező és nem párazáró réteg: a MIG-ESP Interior deklarált Sd = 0,06 m ± 0,02 m értéke az MSZ EN 1062-1 szerint ugyanabba a V1 osztályba esik, mint a külső változaté. A párafékező réteg nagyságrendje ehhez képest 2–10 m, a párazáró fóliáé 50–100 m, azaz nagyságrendekkel nagyobb. Ebből két gyakorlati következtetés adódik. Egyrészt a beltéri bevonat nem helyettesíti a rétegrendben esetleg szükséges párafékezőt, és belső oldali hőszigetelésnél a párafékezés kérdését továbbra is külön kell megoldani. Másrészt viszont a bevonat nem is zárja el a belső falfelületet, tehát egy befelé száradó, nedves fal kiszáradását nem akadályozza.

Műemléki és védett homlokzatoknál a kérdés jogi vonatkozású is: a történeti falazatok többsége mész alapú vakolatra és festésre készült, és a kiszáradási képesség fenntartása a helyreállítás egyik alapkövetelménye. A védett épületeken végzett homlokzati beavatkozás Magyarországon örökségvédelmi hatósági eljáráshoz kötött, a kulturális örökség védelmével kapcsolatos szabályokról szóló 68/2018. (IV. 9.) Korm. rendelet szerint, és az anyagválasztás indokolása a benyújtott dokumentáció része. Ilyen esetben a V1 osztályú, kis vízfelvételű bevonat választása nem opcionális kényelem, hanem a szerkezet fennmaradásának feltétele. A 0,40 mm-es rétegvastagság emellett geometriai előny is: a profilok, párkányok, tagozatok élessége nem tompul el, ami táblás hőszigetelésnél elkerülhetetlen volna.

Hogyan ellenőrizze a szállítói adatlapon

Az alábbi ellenőrzési sorrend bármely homlokzati bevonatra alkalmazható, nem csak az itt tárgyalt termékre. A cél az, hogy a tervező vagy a kivitelező tíz percen belül el tudja dönteni, alkalmas-e a termék az adott szerkezetre.

1. Kérje be a CE-teljesítménynyilatkozatot (DoP), ne az értékesítési adatlapot. A DoP-nak azonosító száma van, és a 305/2011/EU rendelet szerint a forgalmazó köteles átadni. Az értékesítési adatlap nem jogi dokumentum.
2. Ellenőrizze a harmonizált szabványt. Szerves kötőanyagú vékonyréteg-vakolatnál és bevonatnál ez az EN 15824:2017, ásványi kötőanyagú vakolatnál az EN 998-1. Ha más szabvány szerepel, a deklarált jellemzők köre is más.
3. Keresse meg a vízgőzáteresztés (Wasserdampfdurchlässigkeit / water vapour permeability) sorát, és jegyezze fel a konkrét Sd értéket méterben, a tűréssel együtt. Ha csak osztályjelölés (V1/V2/V3) szerepel, kérje a számot.
4. Keresse meg a vízfelvétel (Wasseraufnahme / water absorption) sorát. Külső homlokzatra a W3 osztály, azaz w ≤ 0,1 kg/(m²·h^0,5) az elvárás. Ellenőrizze a Künzel-kritériumot: w · Sd ≤ 0,2 kg/(m·h^0,5).
5. Nézze meg, mely jellemzőknél szerepel NPD (No Performance Determined, nincs meghatározott teljesítmény). Az NPD nem hiba, hanem azt jelenti, hogy az adott jellemzőre a gyártó nem deklarál teljesítményt — és így arra hivatkozni sem lehet.
6. Ellenőrizze az AVCP rendszert és a bejelentett szervezetet. Ha a rendszer csak egyetlen jellemzőre (jellemzően a tűzvédelmi viselkedésre) vonatkozik, a többi deklarált érték a gyártó saját típusvizsgálatán alapul.
7. Higrotermikus szimulációhoz (MSZ EN 15026 / WUFI) kérje be a vizsgálati jegyzőkönyvet is: EN ISO 7783 vagy MSZ EN ISO 12572 az Sd-hez, MSZ EN ISO 15148 a kapilláris vízfelvételhez, MSZ EN ISO 12571 a nedvességtárolási függvényhez. A deklarált érték a szimulációhoz elvi bemenetnek megfelel, de a jegyzőkönyv adja meg a mérés körülményeit (szárazcsészés vagy nedvescsészés eljárás), ami az Sd értékét befolyásolja.
8. Ellenőrizze a rétegvastagsági előírást. Mivel Sd = μ · d, a deklarált Sd csak az előírt rétegvastagságnál érvényes. A MIG-ESP esetében ez két rétegben összesen 0,40 mm, rétegenként 200 μm, rétegvastagság-mérő fésűvel ellenőrizve — ezt kivitelezési előírásként a tervlapra érdemes felvezetni.

Amit az Sd nem mond meg

Az Sd egyetlen tulajdonságot ír le: a vízgőz diffúziós transzportjával szembeni ellenállást. Négy dolgot kifejezetten nem mond meg, és ezek összekeverése a leggyakoribb forrása a téves következtetéseknek.

• Nem mond semmit a hőszigetelő képességről. A hővezetési tényező (λ) és az Sd egymástól független jellemző. A MIG-ESP teljesítménynyilatkozataiban a hővezetési tényezőnél NPD szerepel, ezért a termék a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet szerinti energetikai számításba hőszigetelő rétegként nem vihető be, és U-érték-javulás sem vezethető le belőle.
• Nem mond semmit a folyékony víz transzportjáról. Egy bevonat lehet egyszerre jól páraáteresztő és erősen vízfelszívó; ezért kell mellé a w-érték.
• Nem mond semmit a légzárásról. A diffúzió és a légáramlás két különböző transzportmechanizmus; a szerkezeteken átjutó nedvesség nagyobb része jellemzően konvekcióval, nem diffúzióval mozog. A légzárás a szerkezet csomópontjain múlik, nem a bevonaton.
• Nem mond semmit arról, hogy a termék jobban szárít-e egy másik, ugyanolyan osztályú bevonatnál. Két V1 osztályú bevonat közötti különbség a fal egészének nedvességforgalmában — a fenti számítás szerint — a százalék töredéke. Ilyen állítást csak azonos módszerrel, azonos falszerkezeten végzett összehasonlító mérés alapozhatna meg.

Összefoglalás: mit írjon a tervlapra

A homlokzati bevonat páratechnikai megfelelősége három ellenőrizhető számon múlik, és mindhárom a teljesítménynyilatkozatból kiolvasható. Nedves, tömör falazatú, felszívódó nedvességgel érintett vagy műemléki homlokzatnál a következő kikötések javasoltak a műszaki leírásban.

1. Vízgőz-diffúziós egyenértékű légrétegvastagság: Sd ≤ 0,14 m (MSZ EN 1062-1 V1 osztály), a konkrét deklarált értékkel és tűréssel megadva.
2. Vízfelvételi együttható: w ≤ 0,1 kg/(m²·h^0,5) (MSZ EN 1062-1 W3 osztály, MSZ EN 1062-3 szerinti méréssel).
3. A kettő szorzata: w · Sd ≤ 0,2 kg/(m·h^0,5) (Künzel-kritérium, DIN 4108-3).
4. Rétegvastagság és rétegszám a gyártó alkalmazási leírása szerint, a deklarált Sd érvényességi feltételeként; a MIG-ESP esetében két réteg, összesen 0,40 mm száraz rétegvastagság, rétegvastagság-mérő fésűvel dokumentálva.
5. A bevonat energetikai számításba hőszigetelő rétegként nem vehető figyelembe; a hővezetési tényezőnél a teljesítménynyilatkozat NPD-t deklarál.

A MIG-ESP Exterior deklarált értékei (Sd = 0,05 m ± 0,02 m; w < 0,1 kg/(m²·h^0,5)) mindhárom kikötést teljesítik, jelentős tartalékkal. Ez a kombináció (mészfestés nagyságrendjébe eső páraáteresztés, W3 osztályú esővédelemmel, 0,40 mm-es rétegvastagságban) a termék dokumentumokkal alátámasztott, mérnökileg védhető erőssége. Nem hőszigetelés, és nem is annak való: a szerepe az, hogy a falszerkezet kiszáradását ne akadályozza, miközben a felületet a csapóesőtől és a napsugárzástól védi.

Végezetül egy megjegyzés a forrásokról. A cikkben szereplő Sd és w értékek a gyártó teljesítménynyilatkozatában deklarált, jogilag kötelező érvényű adatok, amelyeket a 305/2011/EU rendelet alapján bárki megismerhet. A mögöttük álló vizsgálati jegyzőkönyvek (EN ISO 7783, EN 1062-3) azonban a nyilvános anyagban nem szerepelnek, és a teljesítményállandóság 3. rendszerű értékelése kizárólag a tűzvédelmi viselkedésre terjed ki. Higrotermikus szimulációhoz vagy peres eljárásban felhasználható méretezéshez ezért javasolt a jegyzőkönyvek bekérése, továbbá a kapilláris vízfelvételi együttható (MSZ EN ISO 15148) és a nedvességtárolási függvény (MSZ EN ISO 12571) mérési adatainak beszerzése; ezekre az általunk ismert nyilvános dokumentumokban nem találtunk adatot.