WUFI szimuláció olvasása: mit néz a szoftver, és mit bizonyít

Ha egy homlokzati bevonat vagy vékonyrétegű rendszer ajánlatához „WUFI-eredmény" van mellékelve, a tervező két kérdéssel áll szemben. Az első: valóban higrotermikus szimuláció-e, amit kapott. A második: ha az, akkor pontosan mit bizonyít. A gyakorlat azt mutatja, hogy a második kérdést teszik fel ritkábban, pedig ez a fontosabb. A szimuláció kimenete ugyanis pontosan olyan jó, mint a bemenete: a numerikus modell nem mér, hanem következtet abból, amit beletettünk.

Ez az összefoglaló a MIG-ESP / DHMb bevonatrendszer hozzánk eljutott dokumentumanyagát használja példaanyagként, mert ritka lehetőséget kínál: van benne egy valódi, kontrollváltozattal futtatott, három éves higrotermikus szimuláció, és van benne több olyan dosszié is, amelyet „wufi" néven adnak tovább, holott stacionárius U-érték-lap. A kettő megkülönböztetése önmagában is gyakorlati érték, ezért a cikk erre is kitér. Elöljáróban rögzítjük a végeredményt is, hogy az olvasónak ne kelljen a záró szakaszig várnia: a vizsgált jegyzőkönyv szerkezete és nedvességtechnikai része rendben van, a hőátbocsátásra vonatkozó eredményei viszont a felvett felületi peremfeltételekből következnek, nem a bevonat mért anyagi tulajdonságából. Az itt szereplő U-érték- és hőáram-számokat ezért kizárólag az elemzés tárgyaként közöljük, és sehol nem használjuk termékteljesítmény-állításként.

Mi az a higrotermikus szimuláció, és mit modellez

A higrotermikus (hő- és nedvességtechnikai) szimuláció olyan numerikus eljárás, amely az épületszerkezeten belüli hőmérséklet- és nedvességmezőt együtt, egymásra csatolva, az időben lépésenként haladva számítja. A csatolás a lényeg: a nedvességtartalom megváltoztatja az anyag hővezetési tényezőjét (λ, W/mK) és hőkapacitását, a hőmérséklet-eloszlás pedig megváltoztatja a telítési gőznyomást, tehát a nedvességáramlás hajtóerejét. A két folyamat nem választható szét, márpedig a hagyományos épületfizikai számítások éppen ezt teszik.

A hazai tervezői gyakorlatban három, egyre részletesebb számítási szint különíthető el. Fontos tisztában lenni azzal, hogy melyik szint melyik kérdésre ad választ, mert a három nem helyettesíti egymást.

A WUFI (Wärme und Feuchte instationär) a Fraunhofer Institut für Bauphysik által fejlesztett programcsalád, amely a harmadik szintet valósítja meg. Az egydimenziós változat (WUFI Pro) a szerkezetet rétegsorként kezeli, a keresztirányú hatásokat (hőhidak, sarkok, csatlakozások) nem képezi le; ezekre a kétdimenziós változat (WUFI 2D) vagy célszoftver való. A modell alapját a Künzel-féle csatolt hő- és nedvességtranszport-egyenletrendszer adja, amelyben a nedvességáram hajtóereje a relatív páratartalom, illetve a gőznyomás.

Bemenetek: klímaadat, rétegrend, anyagjellemzők, kezdeti nedvesség

Külső és belső klíma

A külső klímafájl óránkénti felbontású, és legalább a következőket tartalmazza: léghőmérséklet (°C), relatív páratartalom (%), közvetlen és szórt napsugárzás a vizsgált tájolásra és dőlésre vetítve (W/m²), csapóeső (mm/h), szélsebesség (m/s) és szélirány, valamint az ellensugárzás (atmoszférikus hosszúhullámú sugárzás). A gyakori formátum a .wac. Adatforrás lehet a METEONORM, illetve az MSZ EN ISO 15927-4 szerinti tesztreferencia-év. Magyarországon a tervezői gyakorlat Budapest, Debrecen, Pécs, Szombathely és Miskolc referenciaéveivel dolgozik; a fal tájolása és dőlése a klímafájlnál nem opcionális beállítás, hanem a számítás egyik legerősebb bemenete.

A belső klíma megadható mért adatsorral, az MSZ EN 15026 A mellékletében rögzített, külső hőmérséklettől függő sávval, vagy egyszerűsített szinuszgörbével. Az utóbbi a leggyengébb megoldás: éves szinuszos hőmérséklet- és páratartalom-lefutást feltételez, és nem tartalmazza a fűtési szezon valós nedvességterhelését, a szellőztetési szokásokat, a fürdőszobai és konyhai csúcsokat. Felújítási feladatnál ez a választás önmagában is korlátozza az eredmény érvényességét.

Rétegrend és anyagjellemzők

Minden rétegnél legalább az alábbi anyagjellemzők szükségesek. Ezek nem szoftverbeállítások, hanem szabványos laborvizsgálatok eredményei, és pontosan ezen a ponton dől el, hogy a szimuláció bizonyít-e valamit vagy sem.

• Testsűrűség ρ (kg/m³) és fajhő c (J/kgK) – a hőtárolás és a fáziseltolás alapja.
• Száraz hővezetési tényező λ (W/mK), és a nedvességfüggő átszámítás az MSZ EN ISO 10456 szerint.
• Páradiffúziós ellenállási szám µ (dimenzió nélküli), ebből a rétegvastagsággal az sd-érték (m) – vizsgálat: MSZ EN ISO 12572 (poháreljárás, száraz és nedves pohár).
• Nedvességtárolási függvény, azaz a szorpciós izoterma és a szuperszorpciós tartomány: w(φ) kg/m³ – vizsgálat: MSZ EN ISO 12571.
• Kapilláris vízfelvételi együttható Aw (kg/m²√s) és a szabad telítési víztartalom wf – vizsgálat: MSZ EN ISO 15148.
• Folyadékvezetési függvények (Dws nedvszívásra, Dww továbbelosztásra) – jellemzően Aw-ből származtatva.
• Felületi optikai jellemzők: rövidhullámú (napsugárzási) elnyelési tényező as és hosszúhullámú emissziós tényező ε.

Felületi peremfeltételek

A rétegrend két végén a hőátadási ellenállások állnak: Rsi (belső) és Rse (külső), m²K/W. Az MSZ EN ISO 6946:2017 táblázatos értékei vízszintes hőáramra Rsi = 0,13 és Rse = 0,04 m²K/W. Kis emissziójú (low-e) felületnél a szabvány normatív C melléklete megengedi a részletes számítást, de csak a sugárzási tagon:

A képletben σ = 5,67 · 10⁻⁸ W/(m²K⁴) a Stefan–Boltzmann-állandó, Tmn az átlagos abszolút hőmérséklet (K), ε a felület féltérbeli emissziós tényezője. A konvektív tag nem szabad paraméter: beltéren, vízszintes hőáram esetén hci = 2,5 W/m²K, felfelé irányuló hőáramnál 5,0, lefelé irányulónál 0,7 W/m²K; kültéren hce = 4 + 4v, ahol v a szélsebesség m/s-ban. A C melléklet tehát a low-e felület figyelembevételét lehetővé teszi, a konvekció eltüntetését nem. Ebből egy egyszerű, fejben tartható korlát következik: a melléklet keretei között, tökéletes (ε → 0) felülettel is Rsi legfeljebb 1 / 2,5 = 0,40 m²K/W, Rse pedig 3,6 m/s szélsebességnél legfeljebb 1 / 18,4 = 0,054 m²K/W lehet.

Kezdeti nedvességtartalom

A futtatás induló állapota vagy az egyensúlyi (jellemzően 80 % relatív páratartalomhoz tartozó) víztartalom, vagy a valós beépítési nedvesség. Utóbbi felújításnál kritikus: egy átnedvesedett vályog- vagy tömör téglafal induló víztartalma nagyságrendekkel eltér a szárazétól, és a teljes eredményt eldönti. A jegyzőkönyvben a kiindulási és a végállapoti víztartalomnak egyaránt szerepelnie kell, kg/m² egységben, különben a kiszáradási tendencia nem értelmezhető.

A futtatás: több éves, óránkénti lépésköz

A szimuláció óránkénti lépésközzel halad, azaz egy hároméves futtatás 26 280 időlépést jelent, rétegenként több csomópontra. Ennek két gyakorlati következménye van. Az első: az első év eredménye jellemzően nem használható, mert a modell ekkor „felejti el" a felvett kezdeti állapotot; ezért a szakmai gyakorlat legalább három, gyakran öt év futtatását és az első év elhagyását írja elő. A második: a megítélés nem az abszolút víztartalom-számokon, hanem a több éves trenden múlik.

Kimenetek: víztartalom, felületi hőmérséklet, száradási tendencia

A tranziens szimuláció nem egyetlen számot ad, hanem idősorokat. A tervezői döntéshez az alábbiak lényegesek.

• Teljes víztartalom (kg/m²) a szerkezetre és rétegenként, az idő függvényében – a legfontosabb kimenet: emelkedő, stagnáló vagy csökkenő-e a görbe éves összevetésben.
• Hőmérséklet- és relatív páratartalom-idősor a kritikus metszetekben (belső felület, hőszigetelés hideg oldala, régi vakolat és új réteg határa).
• Belső felületi hőmérséklet (°C), amelyből a felületi relatív páratartalom és a penészkockázat vezethető le.
• Kumulált hőáram (MJ/m²) adott időszakra, befelé vagy kifelé irányulva – ez a fűtési és hűtési energiaigény közvetett jelzőszáma.
• Ún. instacionárius U-érték: a szimulált hőáram és a hőmérsékletkülönbség hányadosának időbeli átlaga a megadott időszakra.

Az instacionárius U-értékkel óvatosan kell bánni. Nem szabványos hőtechnikai jellemző: nincs mögötte sem az MSZ EN ISO 6946, sem a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet szerinti definíció, értéke pedig erősen függ az átlagolási időszaktól, a tájolástól és a felvett belső klímától. Ugyanaz a fal más instacionárius U-értéket ad szeptembertől májusig, mint egész évre, és mást északi, mint déli tájolásban. Hatósági energetikai igazolásba, energetikai tanúsítványba vagy pályázati számításba nem vihető be. Összehasonlító elemzésre viszont — ha mindkét változat azonos időszakra, azonos klímával és azonos peremfeltételekkel készült — hasznos mutató.

Fáziseltolás, hőkapacitás, száradási tartalék: mit adnak és mit nem

A jegyzőkönyvekben gyakran szerepel három további mutató, amelyet érdemes a helyén kezelni. A fáziseltolás (h) azt adja meg, mennyi idő alatt ér át a nyári hőhullám csúcsa a külső felülettől a belső felületig; a belső oldali hőtároló képesség (kJ/m²K) azt, mennyi hőt vesz fel a szerkezet belső rétege 1 K hőmérséklet-változásra; a száradási tartalék (g/m²a) pedig egy egyszerűsített páramérleg eredménye, nem tranziens kimenet.

Mindhárom mutató a szerkezet tömegéhez és rétegrendjéhez kötődik. A fáziseltolást a falazat testsűrűsége és vastagsága, valamint a hőszigetelő vakolat adja; egy 0,4–0,6 mm vastag bevonat tömege és hőkapacitása a 20–40 cm-es falazathoz képest elhanyagolható, ezért a fáziseltolást érdemben nem befolyásolja. Ha egy dokumentum a fáziseltolás javulását a felületképzésnek tulajdonítja, az a kimenet félreolvasása. A száradási tartalék pedig azért nem szimulációs eredmény, mert havi átlagokkal, állandósult peremfeltételekkel dolgozó Glaser-típusú mérlegből származik — a tranziens futtatás megfelelője a víztartalom-idősor.

Hogyan lesz ebből döntés: mit fogadunk el, mit nem

A nedvességtechnikai megfelelőség megítélése három kritériumcsoportra bontható. Ezek egyike sem a bevonat teljesítményéről szól, hanem a szerkezet biztonságáról — a szimuláció alapvetően erre való.

1. Nincs éves akkumuláció: a teljes víztartalom a második évtől kezdve nem növekszik évről évre. Ha a görbe monoton emelkedik, a szerkezet nedvességet halmoz, és a futtatási idő meghosszabbítása csak késlelteti a kudarcot.
2. A kritikus metszetekben a relatív páratartalom nem tartósan 80 % felett. A penészcsírázás küszöbe a felületi relatív páratartalomnál, nem a harmatpontnál van; a tartósság és a hőmérséklet együtt számít (Sedlbauer-féle izopleta-eljárás, illetve a Viitanen-féle penészindex).
3. A belső felületi hőmérséklet-tényező megfelel: fRsi = (θsi − θe) / (θi − θe). Az MSZ EN ISO 13788 az értékeléshez Rsi = 0,25 m²K/W-tal írja elő az U-érték újraszámítását; a követelményszintet nemzeti szabályozás adja, a német DIN 4108-2 az fRsi ≥ 0,70 küszöböt alkalmazza, és a hazai tervezői gyakorlat is ezt használja.

Szabványháttér Magyarországon: MSZ EN 15026 és MSZ EN ISO 13788

A tranziens higrotermikus számítás hazai szabványos kerete az MSZ EN 15026:2023, amely az épületszerkezetek és épületelemek nedvességátadásának numerikus szimulációját írja le. A szabvány nem egy konkrét szoftvert nevesít, hanem követelményeket állít: az egyenletrendszer alakját, a szükséges anyagjellemzőket, a peremfeltételek kezelését, és mellékletében egy analitikusan megoldott referenciafeladatot, amelyet a szoftvernek megadott tűréssel reprodukálnia kell. Aki szimulációt fogad be, jogosan kérdezi meg, hogy a felhasznált program ezt a validációt teljesíti-e.

Külön figyelmet érdemel, hogy a rendelkezésre álló jegyzőkönyvek német követelményszintekhez viszonyítanak: GEG 2020/24 Bestand (meglévő épületek határértékei a német épületenergetikai törvény szerint), GEG 2023/24 Neubau (új épület, a referenciaépület U-értékének 70 %-a), BEG Effizienzhaus 100 (a referenciakivitel U-értékének 115 %-a) és BEG Einzelmaßnahme (egyedi intézkedések műszaki minimumkövetelménye). Ezek magyar szabályozási megfeleléshez nem használhatók: a hazai követelményértékeket a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet mellékletei rögzítik, és a szerkezeti U-érték mellett a fajlagos hőveszteségtényezőre és az összesített energetikai jellemzőre is határértéket adnak. A német „sehr gut" minősítés tehát nem igazol magyar megfelelést.

Egy valós jegyzőkönyv oldalról oldalra

A vizsgált épület egy salzkotteni, védett műemlék, négyemeletes ház, amelyet a városi önkormányzat 2024. március 13-i projektdokumentációja szerint 1563-ban Friedrich Penning sókereskedő építtetett, és amely a település legrégebbi álló épített műemléke. A ház nyugati oldala vakolt tömör téglafal, a többi homlokzat favázas szerkezet vályog- és téglakitöltéssel; 2016/17-ben felújították, ma öt lakás található benne. A szimulációt tehát nem laboratóriumi mintafalra, hanem valóban létező, dokumentált szerkezetre futtatták le — ez a jegyzőkönyv erőssége.

A jegyzőkönyv bemenetei, ahogy a dokumentum közli

• Klímaadat: METEONORM, Bad Lippspringe (Salzkottentől mintegy 20 km), óránkénti .wac formátum.
• Belső klíma: WUFI szinuszgörbe.
• Tájolás: észak.
• 1. fal: 20 cm vályog favázkitöltés, kétoldalt 2 cm mészvakolat (az eredménytáblák ugyanezt a falat 24 cm-es vályogként fejlécezik — a két adat a dokumentumon belül nincs összhangban). 2. fal: 40 cm történelmi tömör tégla, kétoldalt 2 cm mészvakolat.
• Felújított változatok: külső oldalon MIG 262 alapozó és MIG M65 hővédő vakolat, belül 10 cm belső oldali fapuha rost hőszigetelő tábla.
• Felületi optika MIG-ESP: rövidhullámú elnyelés 0,1, hosszúhullámú emisszió 0,28. Diszperziós kontroll: 0,4 rövidhullámú elnyelés fehér festékre (DIN 4108-3 hivatkozással), 0,9 hosszúhullámú emisszió.
• Peremfeltétel MIG-ESP: Rse = 0,15 és Rsi = 0,24 m²K/W, a dokumentum szóhasználatával „ISO EN 6946 C melléklete szerint" számítva, 3,6 m/s szélsebességgel. Diszperziós kontroll: Rse = 0,04 és Rsi = 0,125 m²K/W.
• Szimulációs időtartam: 3 év. Az instacionárius U-érték átlagolási időszaka a dokumentum szerint szeptembertől májusig tart.

Két bemenet külön kiemelést érdemel. Az egyik dicséretes: a rövidhullámú elnyelésnél a jegyzőkönyv 0,1-et vesz fel, tehát 0,9 visszaverést, holott a napenergia sávjára vonatkozó akkreditált mérés ennél kedvezőbb; a dokumentum kifejezetten leírja, hogy hosszú távú biztonságból számol 0,9/0,1-gyel a 0,97/0,03 helyett. Ez konzervatív, védhető felvétel. A másik viszont ellenőrizhetetlen, és az egész hőtechnikai eredmény ezen áll: a 0,28-as hosszúhullámú emissziós tényező.

Az eredmények, ahogy a jegyzőkönyv közli

Az alábbi táblázat a jegyzőkönyv saját eredményeit adja vissza, változtatás nélkül. A hőátbocsátásra vonatkozó oszlopokat az elemzés tárgyaként közöljük — a következő szakaszokban tételesen megmutatjuk, mi következik belőlük és mi nem.

A peremfeltétel visszaszámolása

A jegyzőkönyv az Rsi és Rse értékét az MSZ EN ISO 6946:2017 C melléklete szerinti számításra hivatkozva adja meg, ezért a számítás ellenőrizhető. Belső oldalon, Tmn = 293 K és ε = 0,28 mellett hr0 = 4 · 5,67 · 10⁻⁸ · 293³ = 5,705 W/m²K, tehát hr = 0,28 · 5,705 = 1,597 W/m²K. Vízszintes hőáramra hci = 2,5 W/m²K, összesen hi = 4,097 W/m²K, ebből Rsi = 1 / 4,097 = 0,244 m²K/W. A jegyzőkönyvben szereplő 0,24 tehát a felvett emissziós tényezőből szabványosan levezethető.

Mennyi marad az eredményből a szabvány keretei között

A visszaszámolás azért lehetséges, mert a kontrollváltozat szabványos peremfeltételekkel futott. A V4 változat U = 1,58 W/m²K, Rsi = 0,125 és Rse = 0,04 mellett. Ebből a szerkezet saját hőellenállása: R = 1 / 1,58 − 0,165 = 0,468 m²K/W. Ez a szám a bevonattól független, hiszen a 0,4–0,6 mm-es réteg saját hőellenállása a századrész nagyságrendjében sem jelenik meg. Erre a szerkezetre már ráilleszthetők a különböző peremfeltétel-felvételek.

Egy dolgot mégis tisztességtelen volna elhallgatni: a jegyzőkönyvben szereplő 1,09 W/m²K gyakorlatilag megegyezik azzal az 1,08-cal, amelyet a C melléklet elméleti határesete (ε → 0) ezen a falon egyáltalán megenged. Vagyis a jelentett eredmény ezen a konkrét, hőtechnikailag nagyon gyenge falon nem lép ki a szabvány által elvileg megengedett tartományból — csak éppen a teljes elméleti low-e mozgásteret felhasználja, miközben a felvett emisszió 0,28, nem nulla, és nem mérésből származik. A jelenség önmagában is tanulságos: minél rosszabb egy fal, annál nagyobb hányadát adja a hőellenállásának a két felületi réteg, tehát annál nagyobb relatív hatása van a peremfeltétel megválasztásának. Egy jó falon ugyanez a beavatkozás elenyészik — ezt maga a jegyzőkönyv is megmutatja: a felújított, 10 cm belső hőszigeteléssel ellátott változatoknál a bevonathoz rendelt különbség már csak 9 %, illetve 6 %.

A leggyakoribb félreolvasás: a felületi hőmérséklet

A két változat U-értékét látva kézenfekvőnek tűnik a következtetés, hogy a bevonatos fal belső felülete melegebb, tehát penészbiztosabb. Ez a következtetés két okból sem áll meg, és érdemes mindkettőt végigszámolni.

Az első ok: a modell saját peremfeltételeivel a felület nem melegebb, hanem hidegebb lesz. A belső felületi hőmérséklet θsi = θi − U · Rsi · (θi − θe). A V4-nél 20 − 1,58 · 0,125 · 25 = 15,1 °C, a V2-nél 20 − 1,09 · 0,24 · 25 = 13,5 °C. A bevonatos változat belső felülete tehát a modell saját logikája szerint 1,6 K-nel hidegebb — mert az U-érték javulása éppen az Rsi megnöveléséből származik, márpedig a nagyobb Rsi hidegebb belső felületet jelent. Ez a fizika iránya, és minden low-e alapú érvelésre igaz.

A második ok: a szabvány szerinti értékelésben ez a különbség szinte eltűnik. Az MSZ EN ISO 13788 a felületi hőmérséklet-tényezőt nem a tervezési U-értékből képezi, hanem az Rsi = 0,25 m²K/W-tal újraszámított U-értékből — éppen azért, hogy a bútorozás, a függöny és a sarokhatás miatti rosszabb belső hőátadást lefedje. A 0,25-ös érték a felvett low-e hatást a belső oldalon eleve felülírja, tehát a bevonat csak a külső oldali Rse-n keresztül tud hatni.

A számítás menete: R = 0,468 + 0,25 + 0,04 = 0,758 m²K/W, tehát U = 1,32 W/m²K, és fRsi = 1 − 1,32 · 0,25 = 0,670; a felületi hőmérséklet θsi = −5 + 0,670 · 25 = 11,8 °C. A bevonatos változatnál R = 0,468 + 0,25 + 0,051 = 0,769 m²K/W, U = 1,30 W/m²K, fRsi = 0,675, θsi = 11,9 °C. A különbség 0,005, azaz a kerekítés nagyságrendjében van, és mindkét fal messze elmarad a 0,70-es küszöbtől. Ez a kezelt, meglévő tömör fal valós helyzete: a felületi penészkockázatot ezen a szerkezeten sem a diszperziós festés, sem a bevonat nem oldja meg — arra hőszigetelés kell, amit a jegyzőkönyv felújított változatai meg is mutatnak.

Amit a jegyzőkönyv nedvességtechnikai része valóban megmutat

A víztartalom-eredmény a dokumentum értékesebb fele, és itt egy fontos részlet segít az értelmezésben: a tájolás észak. Északi falon a rövidhullámú napsugárzás-elnyelés különbsége (0,1 kontra 0,4) alig játszik szerepet, tehát a kiszáradási különbséget a modellben nem a visszaverés okozza. Ami marad: a bevonatréteg felvett páradiffúziós ellenállása és folyadéktranszport-jellemzői a diszperziós kontrollhoz képest. Ezek pontosan azok az adatok, amelyekre a korpuszban nincs akkreditált mérési jegyzőkönyv. A −3, −7, −18 és −40 %-os víztartalom-különbség tehát nem a bevonat mért szárítóképességét bizonyítja, hanem azt, hogy a modellben felvett anyagjellemzőkkel ekkora különbség adódik.

Egy további megfigyelés a szimuláció-olvasás általános szabályát is illusztrálja. Mind a nyolc változatnál a záró víztartalom alacsonyabb a kiindulásinál, tehát egyik szerkezet sem halmoz nedvességet — ez a legfontosabb nedvességtechnikai kritérium, és mindkét felületképzéssel teljesül. A kontrollváltozat léte teszi ezt egyáltalán értelmezhetővé: ha a jegyzőkönyv csak a bevonatos futtatást közölné, ugyanezek a görbék semmit nem bizonyítanának, mert nem lenne mihez viszonyítani.

Amikor a „wufi" felirat nem szimulációt takar

A rendelkezésre álló anyagban a fenti jelentés az egyetlen valódi, kontrollváltozattal futtatott higrotermikus szimuláció. A többi, „wufi" néven kezelt dosszié — egy szegedi társasház vázkerámia falszerkezetei, egy klinkertéglás betonfal, egy ipari csarnok polisztirolos szerkezete és több szendvicspanel-változat — stacionárius U-érték-lap, német számítási felület megjelenítésével és DIN 4108-2 szerinti értékeléssel. Ezt nem nehéz felismerni.

A megkülönböztetésnek gyakorlati tétje van. A szegedi dosszié például U = 0,32 W/m²K értéket ad egy vázkerámia falazatra 4 cm hővédő vakolattal és kétoldali bevonattal, és a lapon „Trocknungsreserve 6 418 g/m²a", valamint „Tauwasser 85 g/m²" szerepel. Ez érdemi információ — de nem szimulációs eredmény, és nem tartalmaz víztartalom-idősort. A dosszié számítási lapja emellett kifejezetten közli, hogy az Rse és Rsi értékét hci = hce = 0 mellett, a Knudsen-effektusra hivatkozva vették fel. Az ügyfél-azonosító adatokat itt szándékosan nem közöljük: a dossziék harmadik felek megrendelésére készültek.

MIG Active Coating Explained – a gyártó technológiai magyarázata (angol, 10 perc)

A gyártó saját, angol nyelvű technológiai bemutatója a bevonat felépítését és a mögé képzelt működési elvet ismerteti: a rétegben lévő mikropórusok szerepét, a felület kis emissziójú viselkedését, és azt a gondolatot, hogy a szerkezet kiszáradása javítja a fal hőtechnikai teljesítményét. Ez utóbbi mag valós és szabványosított: a nedves falazat λ-ja lényegesen rosszabb a szárazénál, az MSZ EN ISO 10456 nedvességi átszámítása ezt kezeli is. A videó mint ismeretterjesztő anyag tehát hasznos: érthetővé teszi, mit gondol a fejlesztő a mechanizmusról. Bizonyítékként azonban nem használható: a mechanizmus-magyarázat nem helyettesíti a pórusméret-eloszlás mérését (BET-gázadszorpció vagy higanyos porozimetria), az emissziómérést (EN 15976 vagy ASTM C1371, öregítés előtt és után) és a páratechnikai vizsgálatokat. A cikk szempontjából a videó annyiban releváns, hogy a benne előadott elgondolás az, amelyet a szimulációk bemenő adatai megpróbálnak számszerűsíteni — anélkül, hogy a számokat mérés támasztaná alá.

Mit kérjen a tervező, ha szimulációt kap

A következő lista egy higrotermikus jegyzőkönyv befogadhatóságának minimuma. Ha bármelyik pont hiányzik, azt írásban kell pótoltatni, mielőtt az eredmény műszaki tervdokumentációba, kiviteli tervbe vagy energetikai számítás mellékletébe kerül.

1. A szoftver neve és verziószáma, valamint nyilatkozat arról, hogy teljesíti az MSZ EN 15026 mellékletében szereplő validációs referenciafeladatot.
2. A klímafájl megnevezése, forrása, éve és a mérőállomás; a vizsgált tájolás és dőlésszög; a csapóeső-elnyelési tényező.
3. A belső klímamodell típusa. Szinuszgörbe helyett az MSZ EN 15026 szerinti, külső hőmérsékletfüggő belső klíma vagy mért adatsor kérendő.
4. A futtatás időtartama (minimum három, ajánlottan öt év), a kezdődátum, valamint nyilatkozat arról, hogy az első év mint inicializálási időszak kiesett az értékelésből.
5. A kezdeti hőmérséklet és víztartalom rétegenként, és ennek indoklása (egyensúlyi vagy valós beépítési nedvesség).
6. Rétegenként a felhasznált anyagjellemzők teljes táblázata: ρ, c, λ, µ vagy sd, w80, wf, Aw. Minden olyan rétegnél, amely nem a szoftver adatbázisából származik, a vizsgálólabor neve, akkreditációs száma és a jegyzőkönyv száma (MSZ EN ISO 12572, 12571, 15148, 10456 szerint).
7. A felületi peremfeltételek, azaz Rsi és Rse számszerűen, a levezetésükkel együtt. Ha low-e felületre hivatkoznak, kérendő az emisszió mérési jegyzőkönyve (EN 15976 vagy ASTM C1371, öregítés előtt és után), és ellenőrizendő, hogy a konvektív tag a szabvány szerinti rögzített érték-e.
8. Kontrollváltozat, mindenben azonos peremfeltételekkel. Ha a két változat eltérő Rsi/Rse értékkel futott, a különbség nem tulajdonítható a vizsgált rétegnek.
9. Víztartalom-idősor a teljes szerkezetre és a kritikus rétegekre, kg/m²-ben, grafikonon, valamint a kritikus metszetek hőmérséklet- és relatívpáratartalom-idősora.
10. Az értékelés a három kritérium mentén: nincs éves akkumuláció; a kritikus metszetekben nincs tartósan 80 % feletti relatív páratartalom; az fRsi az MSZ EN ISO 13788 szerint, Rsi = 0,25 m²K/W-tal újraszámított U-értékből képezve megfelel.
11. A jegyzőkönyv készítőjének neve, szakmagyakorlási jogosultsága, aláírása és a készítés dátuma.

A tervlapra ennek megfelelően nem az kerül, hogy „WUFI-szimulációval igazolt", hanem az, hogy melyik szoftverrel, melyik klímaadattal, milyen anyagjellemzőkkel és milyen kritérium mentén igazolt. A különbség felelősségi kérdés: az első megfogalmazás nem védhető meg egy szakértői vizsgálatban, a második igen. Ha a jegyzőkönyv szerzője nem azonosítható — mint a fenti, aláírás nélküli jelentés esetében —, a dokumentum tájékoztató háttéranyagként kezelhető, tervdokumentáció mellékleteként nem.