Hőszigetelő bevonat vélemények és mérés: a veresegyházi családi ház

A kiindulási helyzet: 1970-es évek, kettősméretű téglafal

A referenciaadó okleveles építőmérnök, építész, tartószerkezeti, geotechnikai, vízimérnöki és közlekedésmérnöki tervező, geotechnikai, tartószerkezeti és épületszerkezeti szakértő, felelős műszaki vezető. Az épületet 1990 nyarán vásárolta meg: a veresegyházi, az 1970-es években épült, földszintes, 120 m² beépített alapterületű, háromszobás lakóépület felmenő szerkezete kettősméretű (ikersejt) tégla. A családszerkezet változása miatt a lakóteret később tetőtér-beépítéssel bővítették. A pontos utcanevet és házszámot – bár a gyártó referenciaanyagában szerepel – itt nem közöljük; a szakmai megállapításokhoz nincs rá szükség.

A kettősméretű tégla a hatvanas–hetvenes évek magyar lakásépítésének tömegterméke: a 250 × 120 × 65 mm-es kisméretű tégla kétszeres magasságú, üreges (ikersejtes) változata, 250 × 120 × 138 mm névleges mérettel. Falazatként jellemzően 38 cm vastag külső falba építették be. Épületfizikailag ez a szerkezet két dolgot ad egyszerre: nagy tömeget, ami nyáron kedvező, és gyenge hőellenállást, ami télen kedvezőtlen. A hőellenállás – jele R, mértékegysége m²K/W – az a mennyiség, amely megmutatja, mekkora hőmérséklet-különbség tartozik egy négyzetméteren átmenő 1 W hőáramhoz; a hőátbocsátási tényező (U, W/m²K) a teljes rétegrendre – a felületi hőátadási ellenállásokat is beleértve – vett hőellenállás reciproka.

A 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet a külső falra U ≤ 0,24 W/m²K követelményértéket ír elő. Az 1,242 W/m²K ennek több mint ötszöröse. A szükséges hőellenállás-növekmény: 1 / 0,24 − 0,805 = 4,167 − 0,805 = 3,362 m²K/W. Ezt hagyományos, fehér expandált polisztirol táblával (λ = 0,040 W/mK) 13,4 cm, grafitos táblával (λ = 0,032 W/mK) 10,8 cm rétegvastagság adja meg. A referenciaadó által említett 18–20 cm tehát nem a jogszabályi minimum, hanem annál mélyebb, a közel nulla energiaigényű szintet célzó felújítási vastagság – a gyakorlatban ez az, amit a kivitelezők egy ilyen falra ajánlani szoktak.

A kényszer: 3,20 m széles behajtó, 18–20 cm szigetelés nem fér el

A telek 13,5 m széles. A lakóépület és a bal oldalkert 10,20 m-t foglal el, így beközlekedésre 3,20 m széles kocsibehajtó maradt. Ez az a szám, ami az egész döntést meghatározta: a homlokzatra felvitt hőszigetelő rendszer nem a falból vesz el helyet, hanem a behajtóból.

Egy táblás homlokzati hőszigetelő rendszer (ETICS, azaz külső oldali vakolt hőszigetelő rendszer) teljes vastagsága nem azonos a tábla vastagságával. Hozzáadódik a ragasztóhabarcs (jellemzően 1,0–1,5 cm, egyenetlen régi falon több), az üvegszövettel erősített ágyazóréteg (0,4–0,6 cm) és a fedővakolat (0,15–0,3 cm). A 14 cm-es tábla így 15,5–16,5 cm-es, a 18 cm-es 19,5–20,5 cm-es beépített vastagságot ad.

A megmaradó 3,00 m papíron nem tűnik drámainak. A gyakorlatban azonban egy középkategóriás személygépkocsi tükrökkel együtt 2,00–2,10 m széles, ami oldalanként 45–50 cm szabad sávot hagy – ennyiben kell kinyitni az ajtót, elmenni a kocsi mellett, és kihúzni a hulladékgyűjtőt. Emellett a szűk behajtóban a homlokzat mechanikailag kitett helyzetbe kerül: az ETICS felülete a lágy hőszigetelő magon alig néhány milliméteres erősített réteg, amelyet ilyen helyen kettős üvegszövet-erősítéssel vagy páncélrétegű kialakítással szokás védeni – ez további vastagság és további költség.

Két további, gyakran figyelmen kívül hagyott geometriai következmény. Az egyik az eresz: egy 1970-es évekbeli családi ház ereszkinyúlása jellemzően 30–50 cm; ha a fal 20 cm-rel kijjebb kerül, az esővédelmet adó kinyúlás felére-harmadára csökken, és a homlokzat csapóeső-terhelése érdemben nő. A másik az ablakkáva: a 38 cm-es falba ülő ablak kávájára is szigetelés kerül (2–3 cm), ami a nyílászáró szabad nyílásméretét csökkenti. Egy 1,20 m széles ablaknál a kétoldali 3 cm együtt 6 cm, azaz a szabad üvegfelület mintegy 5%-a.

A keresés a vékonyrétegű, reflektáló rendszerre – és amit a dokumentumok mondanak

A referenciaadó saját leírása szerint éveken keresztül rendszeresen kijárt a Construma építőipari kiállításra, és kifejezetten vékony vakolatos, reflektáló rendszert keresett. A 2023-as Construmán találkozott a MIG-ESP Dupla Hybrid Membrán (DHMb) technológiával, és rövid szakmai egyeztetés után megállapodtak. A saját beszámolójában a munkát „vakolásjavítási/hőszigetelési” munkaként nevezi meg; a termék CE-teljesítménynyilatkozata azonban vékonyrétegű bevonatként osztályozza, deklarált hővezetési tényező nélkül, ezért a cikk további részében következetesen bevonatolásról írunk. Érdemes tételesen megnézni, mit lehet erről a rendszerről dokumentumból tudni – és mit nem.

A következtetés világos, és a döntés megértéséhez elengedhetetlen: ez a termék az U-értéken keresztül nem mérhető és nem is ígérhető. Amit a dokumentumok igazolnak, az a kiemelkedő napsugárzás-visszaverés (MFPA Weimar) és a nagyon alacsony páradiffúziós ellenállás (CE-teljesítménynyilatkozat). A veresegyházi eset értéke abban van, hogy éppen egy olyan helyzetet mutat, ahol az U-érték javítására egyszerűen nem volt hely.

Amennyi hely mégis volt: a hőszigetelő vakolat mint köztes lehetőség

A 3,20 m-es behajtó nem nulla vastagságot enged, hanem néhány centimétert. Ezt érdemes kihasználni, mert a rendszer vakolatai – szemben magával a bevonattal – valódi, számottevő hőellenállást adnak. A gyártói rétegtábla szerint a MIG Therm M 65 könnyű hőszigetelő vakolat hővezetési tényezője λ = 0,079 W/mK. Ez a szám nem szerepel CE-teljesítménynyilatkozatban, tehát hatósági energetikai igazolásba önmagában nem vihető be, de a nagyságrend érzékeltetésére alkalmas: a következő táblázat azt mutatja, mit adna néhány centiméter ebből a vakolatból ugyanezen a falon, a 0,805 m²K/W-os kiindulási hőellenálláshoz hozzáadva.

A táblázat két dolgot mutat meg egyszerre. Az egyik: még 5 cm hőszigetelő vakolat sem hozza a fal U-értékét a 0,24 W/m²K-os követelmény közelébe – 0,696 W/m²K annak közel háromszorosa. A másik: a néhány centiméteres hőszigetelő vakolat nagyságrendekkel többet ad a hőellenálláshoz, mint a 0,4 mm-es bevonat, és ez a különbség pusztán a rétegvastagságból következik. Ahol tehát 3–5 cm elfér – például az oldalkert felőli homlokzaton, ahol nincs behajtó-kényszer –, ott a bevonatot érdemes hőszigetelő vakolattal alátenni, nem önmagában alkalmazni. Ez a rendszerszemlélet a gyártó saját ajánlásában is szerepel: a „Therm M 65 + MIG 262 + MIG-ESP Exterior” rétegrend nem véletlenül három rétegből áll.

A kivitelezés: vakolatjavítás és bevonatolás 2023 júliusában

A referenciaadó leírása szerint 2023 júliusában kezdődtek a vakolatjavítási és bevonatolási munkák. Ez a sorrend nem formalitás. A bevonat 0,4 mm vastag; nem tölt ki repedést, nem egyenlít ki síkhibát, és nem javít vakolatleválást. Egy ötven éves homlokzaton a bevonatolás előtti aljzat-előkészítés jellemzően a leváló vakolatmezők leverését, a felület mosását, a sókiválások és laza részecskék eltávolítását, majd a hiányzó mezők pótvakolását jelenti – a MIG rendszerben erre szolgál a MIG 262 renovációs vakolat (λ = 0,349 W/mK, gyártói adat), illetve ahol hőtechnikai javulás is cél és van néhány centiméternyi hely, a MIG Therm M 65 könnyű vakolat.

A tényleges bevonatolás lépéseit a gyártó magyar nyelvű alkalmazási leírása rögzíti, ellenőrizhető köztes lépésekkel:

1. Az aljzatnak tisztának, száraznak, szilárdnak, sókiválástól, portól és laza részecskéktől mentesnek kell lennie.
2. Az előkezeletlen, illetve nem diszperziós festékkel bevont felület alapozást igényel. Száradási idő minimum 12 óra.
3. Az első réteg mindig fehér színben kerül fel, mert a gyártó adata szerint a fehér változat fényvisszaverő képessége 90% fölött van. Az anyagot krémes állagúra kell felkeverni. A felhordás keresztirányú mozgatással történik: függőlegesen, vízszintesen és átlósan, a legfinomabb részecskék egyenletes eloszlása érdekében. Száradási idő minimum 24 óra.
4. A száradás után rétegvastagság-mérő fésűvel kell ellenőrizni a 200 µm (0,20 mm) rétegvastagságot, és szükség esetén javítani. A gyártó kifejezetten kimondja, hogy a túl vékony felhordás a működőképesség szempontjából problémás, a túl vastag viszont nem – vagyis a fésűs ellenőrzésnél a hiány a hiba, nem a többlet.
5. A második réteg fehér vagy színes; ugyanaz az eljárás, ismét minimum 24 óra száradással.
6. Végül újra fésűs ellenőrzés: a két réteg együtt 0,40 mm.
7. Anyagszükséglet: kb. 0,50 l/m² kétszeri fehér felhordásnál, vagy 0,25 + 0,25 l/m² fehér és színes réteggel. Durva, strukturált vagy erősen nedvszívó felületen a fogyasztás jelentősen nő.
8. Szerszám: sima felülethez rövid, 8–12 mm szálú állatszőr henger, durva vagy strukturált felülethez hosszú, 18–22 mm szálú henger.

Három gyakorlati következmény ebből. Az első az időzítés: az alapozás és a két réteg között előírt száradási idők miatt egy homlokzat bevonatolása minimum három munkanapot igényel a vakolatjavítás után, folyamatos, csapadékmentes időben. A második az ellenőrizhetőség: a rétegvastagság-mérő fésű olcsó eszköz, és a megrendelő is használhatja. Ez az egyetlen olyan pont, ahol a laikus tulajdonos a helyszínen, saját szemmel ellenőrizni tudja, hogy a megrendelt teljesítményt megkapta-e. A harmadik a hígítás: a gyártó nem tiltja, hanem szigorúan korlátozza. Diszperziós festékkel már bevont felületen a bevonatanyag legfeljebb 2%-ig hígítható a gyártó saját alapozójával vagy ivóvízzel, a módosított permetezővel történő felhordásnál legfeljebb 5%-ig. Az ennél erősebb hígítás a rétegvastagság rovására megy, és a fésűs méréssel ki is derül.

Application of MIG Exterior Coating – a külső bevonat felhordása (angol nyelvű)

A gyártó angol nyelvű alkalmazási videója a külső bevonat hengeres felhordását mutatja be. A felvételen az látszik, amit az alkalmazási leírás előír: az anyagot krémes állagúra kell felkeverni, a felhordás hengerrel, keresztirányú mozdulatokkal történik, és a falfelületet megszakítás nélkül, egy irányban – felülről lefelé – kell végigdolgozni, hogy ne alakuljanak ki csíkok. A videó nem mutat mérési eredményt, és nem is arra való: a felhordás technológiai fegyelmét dokumentálja. Ha a kivitelező ettől eltér – a megengedettnél erősebben hígít, egy rétegben dolgozik, vagy nem tartja be a 24 órás száradási időt –, a névleges 0,40 mm-es rétegvastagság nem jön létre, és a gyártói adatok érvényüket vesztik.

A nyári mérés: külső levegő és beltéri hőmérséklet

A bevonatolást követő nyár rekordmeleget hozott, és a referenciaadó élt a lehetőséggel. A napsugárzásnak leginkább kitett délkeleti homlokzaton megmérte a fal előtt a külső levegő hőmérsékletét, majd ugyanazzal a hőmérővel a fal mögötti helyiség beltéri hőmérsékletét is. A beszámoló nincs keltezve, ezért a mérés éve a forrásból nem állapítható meg biztosan; a bevonatolás 2023 júliusában készült el, tehát a mérés a 2023-as vagy a 2024-es nyáron történt.

Miért nem szabványos léghőmérséklet a 44 °C

Az MSZ EN ISO 7726 szabvány – a hőkörnyezet ergonómiája, a fizikai mennyiségek mérőműszerei – a léghőmérséklet mérésére sugárzás ellen árnyékolt, kényszerszellőztetett érzékelőt ír elő. Egy napsütötte homlokzat előtt, árnyékolatlanul tartott hőmérő nem léghőmérsékletet mér, hanem a léghőmérséklet és a környező felületek sugárzási hőmérsékletének súlyozott keverékét – ez erős besugárzás mellett 3–8 K-nel magasabb értéket adhat. Ellenőrzésképpen: Magyarország hivatalos hőmérsékleti rekordja 41,9 °C (Kiskunhalas, 2007. július 20., Országos Meteorológiai Szolgálat). A 44 °C tehát – szabályosan, árnyékban mérve – nem fordulhatott elő. Ez nem a mérő hibája: pontosan azt írta le, amit tett, és éppen ebből a leírásból következtethetünk arra, hogy a szám mit tartalmaz. Szakmai szempontból ez a leolvasás közelebb áll a sol-air jellegű, sugárzással terhelt hőmérséklethez, mint a léghőmérséklethez.

Mennyit ad a fal tömege önmagában

A nyári beltéri hőmérsékletet nem elsősorban a fal hőátbocsátási tényezője határozza meg, hanem a fal dinamikus viselkedése: a fáziseltolás (mennyivel később ér be a külső hőmérséklet-csúcs) és a csillapítási tényező (hányad részére csökken a hőmérséklet-ingadozás amplitúdója). Ezeket az MSZ EN ISO 13786:2017 szabvány szerinti mátrixmódszerrel kell pontosan számítani; a nagyságrend azonban egyszerű, félig végtelen fal közelítéssel is megmutatható. Fontos elhatárolás: ezt a viselkedést a falazat tömege és hőkapacitása adja, nem a rá felvitt bevonat – egy 0,4 mm-es réteg hőkapacitása a 38 cm-es falazaté mellett elhanyagolható.

Ez a legfontosabb mondat az egész esettanulmányban: a 24 °C beltéri hőmérséklet 44 °C-os külső leolvasás mellett önmagában nem szokatlan egy 38 cm-es tömör téglafalú, jól szellőztetett, árnyékolt házban. A régi, vastag falú épületek éppen ezért voltak mindig is elviselhetők nyáron. Aki a 20 K-es különbséget teljes egészében a bevonatnak tulajdonítja, az figyelmen kívül hagyja a fal tömegét, a tetőtér pufferhatását, az árnyékolást és az éjszakai átszellőztetést.

Mennyit ad a bevonat: a napsugárzással korrigált hőmérséklet

Van azonban egy hatás, amely a bevonatból következik, akkreditált mérésre vezethető vissza, és számítással is megbecsülhető. Ez a napsugárzással korrigált külső hőmérséklet, más néven sol-air hőmérséklet: T_sa = T_e + (α_s · I) / h_e, ahol T_e a külső léghőmérséklet (°C), α_s a felület napsugárzás-elnyelési tényezője (dimenzió nélküli, α_s = 1 − ρ_s), I a felületre eső globális besugárzás (W/m²), h_e pedig a külső felületi hőátadási tényező (h_e = 1 / Rse = 25 W/m²K). Ez az a fiktív külső hőmérséklet, amely sugárzás nélkül ugyanakkora hőterhelést okozna. A képlet szigorú alakja tartalmaz egy égboltra irányuló hosszúhullámú kisugárzási tagot is; ezt itt elhanyagoljuk, ami a bevonat javára szóló becslést enyhén mérsékli.

A táblázat utolsó sora a tárgyilagosság kedvéért került bele: a napsugárzás-visszaverés télen ellenünk dolgozik. A homlokzat kevesebb passzív napenergiát nyel el, ami a fenti modellben 30 m²-es délkeleti falon, 150 napos fűtési idényre kb. 120 kWh-nyi elmaradt ingyen hőnyereséget jelent. Ez nem sok, de nem is nulla, és aki a nyári előnyt számszerűsíti, annak a téli oldalt is ki kell mondania.

Mit kellett volna mérni – és mit mérjen Ön, ha most vág bele

A veresegyházi mérés azért nem bizonyítja a bevonat hatását, mert a rossz mennyiséget mérte. A bevonat igazolt tulajdonsága a napsugárzás-visszaverés, amelynek közvetlen következménye a külső felületi hőmérséklet – nem a beltéri léghőmérséklet, amelybe tíz másik tényező is beleszól. A következő mérési terv ugyanennyi munkával eldönthető eredményt adott volna:

• Külső felületi hőmérséklet infravörös hőmérővel vagy hőkamerával, ugyanazon a homlokzaton, egy időben, bevonatolt és bevonatlan szakaszon. A legegyszerűbb módszer: a bevonatolás előtt maszkolással hagyni egy 30 × 30 cm-es kezeletlen referenciafoltot egy takart helyen.
• A mérés napsütéses napon, 13 és 15 óra között, tiszta égbolt mellett, feljegyzett besugárzási és szélviszonyokkal.
• Léghőmérséklet szabványos, sugárzás ellen árnyékolt és szellőztetett érzékelővel, az MSZ EN ISO 7726 szerint.
• Belső felületi hőmérséklet ugyanazon a falszakaszon, ugyanabban az időpontban.
• Folyamatos adatgyűjtés, legalább két hét, 10 perces mintavétellel, olcsó adatgyűjtő hőmérőkkel – ez ma néhány tízezer forintból megoldható, és összehasonlíthatóvá teszi a nappalokat és éjszakákat.
• Ha a cél a hőtechnikai teljesítmény igazolása, hőárammérés az MSZ ISO 9869-1 szerint, fűtési idényben, legalább 72 órán át.
• A bevonatolás előtti nyáron ugyanez a mérés, ugyanazokon a pontokon. Ez az egyetlen pótolhatatlan elem: alapállapot nélkül minden későbbi szám értelmezhetetlen.

A téli tapasztalat

A referenciaadó a téli időszakban a fűtési költségeket figyelte. A földszinti 100 m²-es lakás fűtése szilárd tüzelésű – fa és német brikett – cserépkályhával van megoldva, inverteres klíma rásegítéssel. Biztonsági és tartalékfűtésként a tetőtérben kondenzációs gázüzemű falikazán üzemel, amely elsősorban a tetőtér fűtését és a melegvíz-készítést látja el. A megfigyelés: a földszinten egész télen nem kellett bekapcsolni a tartalék gázfűtést, a cserépkályha és az inverteres klíma megoldotta a fűtésigényt, a havi villany- és gázszámla pedig az előző évhez képest jelentősen csökkent.

Ez őszinte és hasznos beszámoló, de a leírásból egyúttal kiolvasható három olyan körülmény, amely a számlacsökkenést a bevonattól függetlenül is megmagyarázza. A referenciaadó maga rögzíti mindhármat, ezért itt nem feltételezésről, hanem a forrásban szereplő tényekről van szó. Az alábbi táblázat azt is jelzi, melyik tényező milyen irányba torzítja az eredményt.

A fűtési fogyasztásokat összehasonlítani csak hőfokhíd-normálás után szabad. A fűtési hőfokhíd (jele HDD, mértékegysége Kd, azaz kelvin-nap) a fűtési idény napjaira összegzett hőmérséklet-különbség egy választott bázishőmérséklethez képest; Magyarországon a 20/12 °C-os bázis a szokásos, és a sokéves átlag nagyságrendileg 2 900–3 200 Kd. A normálás képlete: E_normált = E_mért · (HDD_sokéves átlag / HDD_adott idény). Ha az adott idény 10%-kal enyhébb volt az átlagnál, a mért fogyasztás 10%-os látszólagos megtakarítást mutat akkor is, ha az épületen semmi nem változott. Ugyanez fordítva is igaz: egy hideg idényben egy valódi javulás is eltűnhet a számlában.

Mindezzel együtt a beszámolónak van egy figyelemre méltó eleme: a földszint fűtési igényét a tetőtér kihűlése növelte, és a főfűtés mégis fedezte azt. Ez összeegyeztethető azzal, hogy a falon keresztüli veszteség nem nőtt. Bizonyítéknak azonban ez sem elég – mért tüzelőanyag-fogyasztás nélkül a földszinti hőmérleg legnagyobb tétele ismeretlen marad. A fa és a brikett mérése egyébként nem bonyolult: elegendő a beszerzett mennyiséget és a fűtőértéket feljegyezni, és idényenként összesíteni.

Amit ez a referencia bizonyít – és amit nem

Egy szempontot érdemes külön kiemelni, mert a veresegyházi eset szempontjából a leginkább alábecsült. Egy ötven éves, vakolatjavításra szoruló téglafal jellemzően nedvesebb a számítási alapállapotnál, és a nedvesség rontja a hőszigetelést: a víz hővezetése (kb. 0,6 W/mK) mintegy 20–24-szerese a nyugvó levegőének, ezért az MSZ EN ISO 10456 szerinti nedvességi átszámítás a falazat λ-ját jelentősen – falazattípustól függően 30–70%-kal – megemeli. Egy kiszáradó fal ténylegesen jobban szigetel – de a fal λ-ján keresztül, nem a bevonatén. A kérdés tehát az, hogy a felvitt réteg nem gátolja-e a kiszáradást.

Hasonló helyzetben van? Négy kérdés a döntéshez

Ha az Ön háza is szűk telken áll, a behajtó vagy az oldalkert nem enged táblás rendszert, és a nyári túlmelegedés a legfőbb panasz, a veresegyházi eset releváns – de csak akkor, ha a következő négy kérdésre előre megválaszol.

1. Mi a valódi célja: U-érték-megfelelés vagy nyári komfort?

Ez a két cél nem ugyanaz, és nem ugyanaz a megoldás tartozik hozzájuk. Ha energetikai tanúsítványt, pályázati megfelelést vagy a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet szerinti igazolást kell felmutatni, akkor a bevonat nem alkalmas eszköz: a CE-teljesítménynyilatkozata a hővezetési tényezőnél NPD-t deklarál, deklarált teljesítmény hiányában pedig a termék az energetikai számításba hőszigetelő rétegként nem vihető be. Ha a cél a nyári felületi hőmérséklet, a homlokzat állapota és a páraháztartás, akkor viszont a bevonatnak van dokumentált, akkreditált mérésre visszavezethető alapja.

2. Ténylegesen mennyi hely van – homlokzatonként?

Mérje meg a legszűkebb keresztmetszetet, és számoljon a teljes rendszervastagsággal, ne csak a tábla vastagságával: ragasztó 1,0–1,5 cm, tábla, ágyazóréteg 0,4–0,6 cm, fedővakolat 0,15–0,3 cm. Ellenőrizze külön az ereszkinyúlást és az ablakkávákat is – a döntést gyakran nem a behajtó, hanem az eresz hozza meg. A mérést homlokzatonként végezze el: ahol a szűkület csak az egyik oldalon áll fenn, ott a másik három homlokzaton táblás rendszer is elfér, és nincs értelme az egész házat a legszűkebb ponthoz igazítani. Ha a szükséges 13–14 cm elfér, a táblás rendszer az U-érték szempontjából jobb választás, és ezt érdemes kimondani.

3. Milyen a fal nedvességállapota?

A bevonat nem old meg talajnedvesség-felszívódást, sószennyezést, hibás lábazati vízszigetelést vagy csapadékvíz-elvezetési hibát. Egy 1970-es évekbeli épületnél ezek egyike sem ritka. A bevonatolás előtti aljzat-előkészítés – a leváló vakolat leverése, a sókiválások eltávolítása, a pótvakolás – a munka érdemi és költséges része; ha ezt kihagyják, a 0,4 mm-es réteg pár éven belül a hibás aljzattal együtt válik le. A felmérésnél érdemes ellenállásmérős vagy kapacitív nedvességmérővel több magasságban mintát venni, és a lábazati zóna állapotát külön rögzíteni.

4. Mit fog mérni, és mikor kezdi?

Ez az egyetlen pont, ahol a döntés visszafordíthatatlan. A bevonatolás előtti nyáron felvett felületi hőmérséklet-adatsor később semmivel nem pótolható. Legalább ennyit érdemes megtenni: egy nyári délutánon infravörös hőmérővel felírni a délkeleti és a déli homlokzat felületi hőmérsékletét, mellette árnyékolt hőmérővel a léghőmérsékletet, és lefényképezni a homlokzat állapotát. Ez tizenöt perc munka, és ez különbözteti meg a bizonyítható referenciát a benyomástól.

Mit írjon a megrendelésbe, és mit kérdezzen a kivitelezőtől

A cikk gyakorlati hozadéka nem egy vélemény a termékről, hanem néhány mondat, amely egy szerződésbe vagy egy tervlapra beírható. Tervezőnek és megrendelőnek egyaránt ezek a tételek adják a védhető dokumentációt:

• A megrendelésben a termék a CE-teljesítménynyilatkozat szerinti nevén szerepeljen (MIG-ESP Exterior DSIP, DoP-szám: MIG-2022-09-14 ESP-02), és a teljesítménynyilatkozat legyen a szerződés melléklete.
• Rögzítsék a névleges száraz rétegvastagságot rétegenként (200 µm) és összesen (400 µm), és azt, hogy az ellenőrzés rétegvastagság-mérő fésűvel, a megrendelő jelenlétében, mindkét réteg után megtörténik.
• Rögzítsék az aljzat-előkészítés terjedelmét külön tételként: leverendő vakolatmezők m²-e, mosás, sótalanítás, pótvakolás típusa és vastagsága. Ez a munka nagyobb része, és utólag nem vitatható.
• Rögzítsék a megengedett hígítás felső határát (2%, permetezővel 5%) és a száradási időket (alapozás után 12 óra, rétegek után 24-24 óra), valamint azt, hogy csapadék vagy fagy esetén a munka áll.
• A tervlapon és az energetikai számításban a bevonat ne szerepeljen hőszigetelő rétegként. A hővezetési tényezőnél a nyilatkozat NPD-t deklarál; fiktív λ-val, „virtuális szigetelő rétegként” felvenni energetikai szoftverbe a tanúsítványt valótlan adatra alapozná.
• Ha a megrendelő energetikai megfelelést vár, azt külön kell megoldani – táblás rendszerrel ott, ahol elfér, vagy hőszigetelő vakolattal ott, ahol néhány centiméter van –, és ezt a szerződésben is el kell határolni a bevonat funkciójától.
• Kérje el a gyártótól – vagy a forgalmazón keresztül – a napsugárzásra súlyozott összreflektanciát (ASTM E903 vagy C1549) és az SRI-értéket (ASTM E1980), valamint az emissziómérés jegyzőkönyvét öregítés előtti és utáni állapotra. Ezek nélkül a nyári teljesítmény nem összemérhető más hűvös bevonatokkal.

Összefoglalva: a veresegyházi referencia egy dolgot bizonyít vitathatatlanul, és ez a dolog a rendszer geometriai alkalmazhatósága ott, ahol táblás hőszigetelés nem fér el – ezt a 3,20 m-es behajtó és a 0,4 mm-es rétegvastagság ténye önmagában igazolja. A mért hőmérséklet-adatok valós megfigyelések, de kontroll és alapállapot nélkül a bevonat hozzájárulása nem különíthető el bennük a fal tömegétől, a szellőztetéstől és az árnyékolástól; a 38 cm-es falazat önmagában kb. 11 órás fáziseltolást és 17,5-szeres csillapítást ad. A téli beszámolóban a háztartás létszámváltozása és a tetőtér fűtésének megszűnése olyan erős zavaró tényező, amely mellett a számlacsökkenést a bevonatnak tulajdonítani nem lehet. Amit a termékről tudni lehet, azt nem ez a referencia mondja meg, hanem a weimari MFPA reflexiós jegyzőkönyve és a CE-teljesítménynyilatkozat – az előbbi a napsugárzás-visszaverést igazolja, az utóbbi a páraáteresztést deklarálja, és ugyanaz az utóbbi mondja ki azt is, hogy a hővezetési tényezőre nincs deklarált teljesítmény. Aki ezt a három dokumentumot együtt olvassa, pontosan tudni fogja, mit vesz – és mit nem.